Ellenségek szembeszállnak az Atya házával

A szomszédok felajánlják segítségüket az építéshez, de elutasítják őket, ezért szabotázsba fognak: elcsüggesztik a munkásokat, tisztviselőket bérelnek fel, végül megírják a perzsa királynak, hogy Jeruzsálem lázadó város. A levéltári kutatás őket igazolja, és Atyánk házán évekre erőszakkal leállítják a munkát.

4. fejezet.

Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Atyánknak, odamentek Zerubbábelhez és a családfőkhöz, és ezt mondták: „Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Isteneteket keressük, ahogy ti, és áldozunk neki Észarhaddón asszír király napjai óta, aki idehozott minket.”

Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban ezt mondta nekik: „Nektek semmi közötök nincs hozzánk abban, hogy házat építsünk Atyánknak. Egyedül mi építünk Atyánknak, ahogy Círusz, Perzsia királya megparancsolta nekünk.”

Ekkor az ország népe elgyengítette Júda népének kezét, és elrettentette őket az építéstől. Tanácsadókat fizettek le, hogy ellenük dolgozzanak, és meghiúsítsák a tervüket, végig Círusz perzsa király uralkodása alatt egészen Dárius perzsa király uralkodásáig. Ahasvérós uralkodásának kezdetén vádiratot írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen.

Levél az Atya népe ellen

Artahsasztá uralkodása idején Bislám, Mitredát, Tábeél és társaik írtak Artahsasztának, Perzsia királyának; a levél arám írással íródott, és arám nyelvre fordították. Rehúm, a parancsnok és Simsaj, az írnok levelet írt Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak: Rehúm, a parancsnok, Simsaj, az írnok és többi társuk — a bírák, a tisztviselők és az elöljárók, akik az erekiek, a babiloniak és a súsaiak (azaz az elámiak) fölött álltak —, és a többi nép, amelyet a nagy és nemes Osznappar száműzött, és letelepített Samária városában és a Folyamon túli tartomány többi részén. ^a

Annak a levélnek a másolata, amelyet elküldtek neki: Artahsasztá királynak, szolgáidtól, a Folyamon túli tartomány népétől. És most, tudja meg a király, hogy a zsidók, akik tőled jöttek fel hozzánk, megérkeztek Jeruzsálembe. Újjáépítik azt a lázadó és gonosz várost, befejezik a falakat, és kijavítják az alapokat. Tudja meg a király, hogy ha ez a város újjáépül, és a falai elkészülnek, akkor nem fizetnek sem adót, sem vámot, sem illetéket, és a királyi kincstár kárt szenved. Mivel a palotától függ a megélhetésünk, és nem illik, hogy végignézzük a király megszégyenítését, ezért üzenetet küldünk, hogy tájékoztassuk a királyt, ^b hogy keresést végezzenek őseid feljegyzéseiben. Azokban a feljegyzésekben megtalálod, hogy ez a város lázadó volt, ártott a királyoknak és a tartományoknak, és ősidők óta lázadást szított — ezért is pusztították el. Tudatjuk a királlyal: ha ez a város újjáépül, és a falai elkészülnek, akkor nem lesz részed a Folyamon túli tartományban.

A király ezt válaszolta: Rehúmnak, a parancsnoknak, Simsajnak, az írnoknak és társaiknak, akik Samáriában és a Folyamon túli tartomány többi részén laknak: Üdvözlet! Most pedig, a levelet, amelyet elküldtetek nekünk, felolvasták és lefordították előttem. Parancsot adtam, hogy keressenek utána, és kiderült, hogy ez a város régóta fellázadt a királyok ellen, és lázadást meg zendülést szított. Hatalmas királyok uralkodtak Jeruzsálemben, akik az egész Folyamon túli tartományt kormányozták, és adót, vámot meg illetéket kaptak. Most adjatok parancsot, hogy ezek az emberek hagyják abba, hogy ez a város ne épüljön újjá, amíg én meg nem parancsolom. Ne hanyagoljátok el ezt az ügyet! Miért növekedjen ez a veszély, és miért ártson a királyok érdekeinek?

Amint Artahsasztá király levelének a másolatát felolvasták Rehúmnak, Simsajnak, az írnoknak és társaiknak, azok sietve a jeruzsálemi zsidókhoz mentek, és erőszakkal meg hatalommal megállították őket. Így a jeruzsálemi munka Atyánk házán abbamaradt, és abba is maradt egészen Dárius perzsa király uralkodásának második évéig.