Atyánk elítéli Jeroboám oltárát

Egy júdai próféta Atyánk szavára kettéhasítja Jeroboám oltárát, és elszárad a király keze; ő pedig visszautasítja a király asztalát, mert azt a parancsot kapta, hogy semmit ne egyék ott. Egy öreg próféta hazudik neki, ő eszik, és hazafelé az úton egy oroszlán megöli.

13. fejezet.

Atyánk embere jött Júdából Bételbe Atyánk szavára, amikor Jeroboám éppen az oltárnál állt, hogy tömjént áldozzon.

Atyánk szavára így kiáltott az oltár ellen: „Oltár, oltár, ezt mondja Atyánk: Dávid házában fiú születik, akinek Jósiás lesz a neve. Rajtad áldozza fel az áldozóhalmok papjait, akik rajtad tömjéneznek, és emberi csontok égnek majd rajtad.”

Még aznap jelt adott, és ezt mondta: „Ez a jel, amelyről Atyánk szólt: meghasad az oltár, és kiömlik a rajta levő hamu.”

Amikor Jeroboám király meghallotta, hogy Atyánk embere így kiált a bételi oltár ellen, kinyújtotta a kezét az oltár felől, és ezt mondta: „Fogjátok meg!” De a keze, amelyet kinyújtott ellene, megmerevedett, és nem tudta visszahúzni magához. Az oltár meghasadt, és kiömlött róla a hamu, annak a jelnek megfelelően, amelyet Atyánk embere adott Atyánk szavára. A király ekkor így szólt Atyánk emberéhez: „Esedezz Istenedhez a kegyelméért, és imádkozz értem, hogy helyreálljon a kezem!” Atyánk embere könyörgött Atyánkhoz, és a király keze helyreállt, olyan lett, mint azelőtt.

A király így szólt Atyánk emberéhez: „Jöjj haza velem, egyél velem, és ajándékot adok neked!”

Atyánk embere így felelt a királynak: „Ha a házad felét nekem adnád, akkor sem mennék veled, nem ennék kenyeret, és nem innék vizet ezen a helyen.

Mert ezt parancsolta nekem Atyánk szava: »Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«”

Így hát más úton ment el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe jött.

Bételben lakott egy öreg próféta. Odamentek hozzá a fiai, és elbeszélték neki mindazt, amit Atyánk embere aznap Bételben tett. Elmondták apjuknak azokat a szavakat is, amelyeket a királynak mondott.

Apjuk megkérdezte tőlük: „Melyik úton ment el?” A fiai megmutatták neki az utat, amelyen a Júdából jött Atyánk embere elment. Ekkor így szólt a fiaihoz: „Nyergeljétek fel nekem a szamarat!” Felnyergelték neki a szamarat, ő pedig felült rá. Elindult Atyánk embere után, és egy tölgyfa alatt ülve talált rá. Megkérdezte tőle: „Te vagy-e Atyánk embere, aki Júdából jött?” „Én vagyok” – felelte.

Akkor így szólt hozzá: „Gyere haza velem, és egyél kenyeret!”

De ő így felelt: „Nem térhetek vissza veled, és nem mehetek be hozzád, nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet veled ezen a helyen. Mert Atyánk azt mondta nekem a szavával: »Ne egyél ott kenyeret, ne igyál vizet, és ne térj vissza azon az úton, amelyen jöttél!«”

Erre ő így szólt: „Én is próféta vagyok, akárcsak te, és egy angyal ezt mondta nekem Isten szavára: »Hozd vissza magaddal a házadba, hadd egyék kenyeret, és igyék vizet!«” De hazudott neki.

Így Atyánk embere visszatért vele, kenyeret evett a házában, és vizet ivott. Miközben az asztalnál ültek, Atyánk szava szólt a prófétához, aki visszahozta őt.

Az odakiáltott a Júdából jött Atyánk emberének: „Ezt mondja Atyánk: Mivel engedetlen voltál Atyánk szavával szemben, és nem tartottad meg a parancsot, amelyet Atyád adott neked, hanem visszatértél, kenyeret ettél, és vizet ittál azon a helyen, amelyről azt mondta neked: »Ne egyél kenyeret, és ne igyál vizet!« – ezért a holttested nem jut el atyáid sírjába.”

Miután Atyánk embere evett és ivott, az öreg próféta felnyergelte neki a szamarat, annak a prófétának, akit visszahozott. Amikor továbbment az útján, egy oroszlán jött vele szembe az úton, és megölte. A holtteste ott hevert az úton, a szamár pedig mellette állt, és az oroszlán is a holttest mellett állt. Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet és a mellette álló oroszlánt, és bementek a városba, ahol az öreg próféta lakott, és hírül adták. Amikor ezt meghallotta a próféta, aki visszatérítette őt az útról, ezt mondta: „Atyánk embere ez, aki engedetlen volt Atyánk szavával szemben. Ezért adta őt oda az oroszlánnak, amely széttépte és megölte, ahogyan megmondta neki.” Majd így szólt a fiaihoz: „Nyergeljétek fel nekem a szamarat!” Azok fel is nyergelték. Elment, és megtalálta az úton heverő holttestet, a szamarat meg az oroszlánt, amelyek mellette álltak. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét. A próféta fölemelte Atyánk emberének holttestét, rátette a szamárra, és visszavitte. Bement a városba, hogy elsirassa és eltemesse. A saját sírjába fektette a holttestet, és így gyászolták: „Jaj, testvérem!”

Miután eltemette, így szólt a fiaihoz: „Ha meghalok, abba a sírba temessetek, amelyben Atyánk embere van eltemetve; az én csontjaimat az ő csontjai mellé helyezzétek! Mert biztosan beteljesedik az üzenet, amelyet Atyánk szavára kiáltott a bételi oltár ellen és Samária városainak minden áldozóhalmi szentélye ellen.”

Ezek után Jeroboám még mindig nem tért meg gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendelt az áldozóhalmokra a nép köréből. Akárki akarta, azt felszentelte, és az áldozóhalmok papja lett. Ez a dolog lett Jeroboám házának vétke, ezért irtották ki, és semmisítették meg a föld színéről.