Zsoltárok 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Szeretlek, Atyám, erősségem. ²Atyám az én kősziklám, váram és megszabadítóm; Atyám, kősziklám, akinél oltalmat keresek, pajzsom, szabadító erőm, fellegváram. ³Segítségül hívom Atyámat, aki méltó a dicséretre, és megszabadulok ellenségeimtől.

⁴Körülvettek a halál kötelei, elárasztottak a pusztulás áradatai. ⁵Körülfontak a holtak hazájának kötelei, elém álltak a halál csapdái. ⁶Nyomorúságomban Atyámhoz kiáltottam, segítségért Atyámhoz fohászkodtam. Meghallotta hangomat templomából, és kiáltásom fülébe jutott.

⁷Akkor megrendült és megremegett a föld, a hegyek alapjai megrázkódtak és rengtek, mert haragra gyúlt. ⁸Füst szállt fel orrából, emésztő tűz a szájából; izzó parázs lángolt fel belőle. ⁹Lehajtotta az eget, és leszállt, sűrű sötétség volt lába alatt. ¹⁰Kerúbon szállt és repült, a szél szárnyain suhant. ¹¹A sötétséget tette takarójává, sátrává maga körül – sötét vizek és az égbolt sűrű fellegei. ¹²Az előtte lévő fényességből előtörtek fellegei, jégesővel és tüzes parázzsal. ¹³Mennydörgött Atyám az égben, a Felséges hallatta hangját, jégesővel és tüzes parázzsal. ¹⁴Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámokat szórt, és megzavarta őket. ¹⁵Előtűntek a tenger medrei, és feltárultak a világ alapjai a te dorgálásodra, Atyám, orrod leheletének fúvására.

¹⁶Lenyúlt a magasból, és megragadott engem, kihúzott a nagy vizekből. ¹⁷Megszabadított erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek voltak nálam. ¹⁸Rám törtek veszedelmem napján, de Atyám volt a támaszom. ¹⁹Tágas helyre vezetett ki, megmentett, mert gyönyörködött bennem.

²⁰Igazságom szerint bánt velem Atyám, kezem tisztasága szerint jutalmazott meg. ²¹Mert megtartottam Atyám útjait, és nem fordultam el gonoszul Atyámtól. ²²Mert minden törvénye előttem volt, és rendelkezéseit nem vetettem el. ²³Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a vétektől. ²⁴Ezért megjutalmazott Atyám igazságom szerint, kezem tisztasága szerint, ahogy szeme látta.

²⁵A hűségeshez hűségesnek mutatkozol, a feddhetetlenhez feddhetetlennek; ²⁶A tisztához tisztának mutatkozol, de a hamishoz ravasznak. ²⁷Mert te megmented a nyomorult népet, de a gőgös szemeket megalázod. ²⁸Mert te gyújtod meg mécsesemet, Atyám ragyogóvá teszi sötétségemet. ²⁹Mert veled nekironthatok a seregnek, és Atyámmal átugrom a kőfalat.

³⁰Atyám – az ő útja tökéletes, Atyám szava igaznak bizonyul; pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. ³¹Mert ki a mi Atyánk, ha nem az én Atyám? És ki a kőszikla, ha nem a mi Atyánk? ³²Atyám az, aki erővel övez fel engem, és feddhetetlenné teszi utamat. ³³Lábamat olyanná teszi, mint a szarvasé, és biztosan állít a magaslatokra. ³⁴Kezemet harcra tanítja, karom ércíjat feszít meg. ³⁵Nekem adtad szabadításod pajzsát, jobbod támogat engem, és gyöngédséged naggyá tett. ³⁶Tágassá teszed lépteimet alattam, és nem inog meg a lábam.

³⁷Üldöztem ellenségeimet, és utolértem őket, nem fordultam vissza, míg el nem pusztultak. ³⁸Úgy ütöttem le őket, hogy fel sem kelhettek, lábam alá hullottak. ³⁹Erővel öveztél fel a harcra, lábam alá terítetted a rám támadókat. ⁴⁰Megfutamítottad előttem ellenségeimet, és elpusztítottam gyűlölőimet. ⁴¹Segítségért kiáltottak, de nem volt szabadító, Atyámhoz kiáltottak, de nem felelt nekik. ⁴²Szétzúztam őket, mint a szél hordta port, kiöntöttem őket, mint az utcák sarát. ⁴³Megmentettél a nép viszálykodásától, nemzetek fejévé tettél, olyan nép szolgál, amelyet nem ismertem. ⁴⁴Mihelyt rólam hallanak, engedelmeskednek nekem, idegenek hízelegve hódolnak előttem. ⁴⁵Az idegenek elcsüggednek, és remegve jönnek elő váraikból.

⁴⁶Él az én Atyám! Áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Atyám, ⁴⁷az Atya, aki igazságot szolgáltat nekem, és népeket vet alám, ⁴⁸aki megszabadított ellenségeimtől. Igen, fölém emeltél azok fölé, akik rám támadtak, megmentettél az erőszakos embertől. ⁴⁹Ezért magasztallak téged a nemzetek között, Atyám, és nevednek éneklek dicséretet.

⁵⁰Nagy győzelmeket ad királyának, és hűséges szeretetet tanúsít felkentje iránt, Dávidhoz és utódaihoz mindörökké.