Az ártatlan imádsága

Dávid imádsága.

Dávid ártatlan emberként kér meghallgatást: szívét éjjel megvizsgálták, és lába nem csúszott meg. A lesben lapuló oroszlántól üldözve azt kéri, hogy úgy őrizzék, mint a szem fényét, és ellenségein túl arra tekint, hogy meglátja Atyja arcát.

17. fejezet.

Hallgasd meg az igaz ügyet, Atyám; figyelj kiáltásomra; hallgasd meg imádságomat a csalárdság nélküli ajkamról. Színed elől jöjjön az igazságom; szemeid lássák, ami helyes.

Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjszaka, próbára tettél, és nem találtál semmit; elhatároztam, hogy a szám nem vétkezik. Ami az emberek tetteit illeti, ajkad szava szerint óvtam magam az erőszakosok ösvényeitől. Lépteim ösvényeidhez ragaszkodtak; lábam nem ingott meg.

Hozzád kiáltok, mert te válaszolsz nekem, Atyám; figyelj rám; halld meg szavaimat. Mutasd meg szövetségi szereteted csodáját, te, aki jobboddal megmented azokat, akik nálad keresnek menedéket ellenségeik elől. Őrizz meg engem, mint a szemed fényét; rejts el szárnyaid árnyékába, a gonoszok elől, akik rám támadnak, halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek.

Bezárták megkeményedett szívüket; szájuk gőgösen beszél. Nyomunkba eredtek, és most körülvesznek minket; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek. Olyan, mint az oroszlán, amely éhesen tépné szét zsákmányát, mint a fiatal oroszlán, amely lesben lapul.

Kelj fel, Atyám! Állj elé, terítsd le! Mentsd meg életemet a gonosztól kardoddal, kezeddel, Atyám, az ilyen emberektől – e világ embereitől, akiknek jutalmuk ebben az életben van. Hasukat megtöltöd azzal, amit elraktároztál; gyermekeiknek bőven jut, és bőségüket kicsinyeikre hagyják.

Én pedig igazságban látom majd arcodat; amikor felébredek, megelégszem képmásod látásával.