Őrizz meg engem
Dávid aranyéneke.
Dávidnak nincs semmi java Atyján kívül, és nem hajlandó más isteneknek italáldozatot önteni. Kellemesnek mondja a neki kimért határokat, szépnek az örökségét, és bízik abban, hogy nem hagyatik a sírban. Az élet útja maradandó örömbe torkollik.
16 1Őrizz meg engem, Atyám, mert hozzád menekülök!
2Ezt mondom Atyámnak: Te vagy az én uralkodó Atyám; rajtad kívül nincs semmi jóm. 3A szentek, akik ezen a földön élnek, ők a dicsőségesek, akikben teljes örömömet lelem. 4Megsokasodnak azok fájdalmai, akik más istenhez futnak; nem öntöm ki véres italáldozataikat, és nevüket sem veszem ajkamra.
5Atyám az én kiválasztott osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat. 6A határvonalak kies helyre estek nekem; valóban gyönyörű örökség jutott nekem.
7Áldom Atyámat, aki tanácsot ad nekem; még éjjel is tanít engem a szívem. 8Mindig magam előtt tartom Atyámat; mert a jobbom felől van, nem rendülök meg.
9Ezért örül a szívem, és ujjong egész lényem; testem is biztonságban nyugszik. 10Mert nem hagyod lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy szented meglássa az enyészetet. a a v10 Péter pünkösdkor (ApCsel 2,25–28) és Pál (ApCsel 13,35) ezeket a szavakat Jézusra alkalmazta – Dávidnak az Atyánkba vetett bizalma a Fiú halálból való feltámadásává lett, akinek teste soha nem látott enyészetet. 11Megismerteted velem az élet útját; színed előtt teljes az öröm, jobbod felől gyönyörűség mindörökké.
