A teremtés beszél

A karmesternek: Dávid zsoltára.

Két tanú, egymáshoz kapcsolva. A nap és az ég szavak nélkül beszél a föld határáig; aztán Atyánk tanítása szól világosan, édesebben a lépesméznél. Mindkettőt meghallva a zsoltáros azt kéri, hogy tisztuljon meg azoktól a vétkeitől, amelyeket maga sem lát.

19. fejezet.

Az egek hirdetik Atyánk dicsőségét, kezének munkáját hirdeti az égbolt. Napról napra ömlik szavuk, éjről éjre tudást adnak hírül. Nincs beszéd, nincsenek szavak – hangjuk sosem hallatszik. Mégis hangjuk elhat az egész földre, szavuk a világ végéig. Az égen sátrat vont a napnak, amely olyan, mint a vőlegény, aki előjön szobájából, mint a hős, aki örömmel futja meg pályáját. Az ég egyik szélétől kel fel, és a másikig ér a pályája, semmi sem maradhat rejtve heve elől.

Atyánk törvénye tökéletes, felüdíti a lelket; Atyánk bizonyságtétele megbízható, bölccsé teszi az együgyűt. Atyánk rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet; Atyánk parancsolata ragyogó, világosságot ad a szemnek. Atyánk félelme tiszta, örökké megmarad; Atyánk ítéletei igazak, és mind igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, még a színaranynál is; édesebbek a méznél, a lépes méznél is. Figyelmeztetik szolgádat, megtartásuk nagy jutalommal jár.

Ki veheti észre a maga tévedéseit? Tisztíts meg rejtett vétkeimtől! Tartsd vissza szolgádat a szándékos bűnöktől is, ne uralkodjanak rajtam! Akkor feddhetetlen leszek, ártatlan a nagy lázadástól.

Szám beszéde és szívem elmélkedése legyen kedves előtted, Atyám, kősziklám és megváltóm.