Szállj le, Babilon leánya!

Babilonnak azt mondják: szálljon le a trónjáról, vegye kezébe a rabszolga malomkövét, és üljön a porba. Atyánk általa büntette Izráelt, ő azonban még az öregekhez sem volt irgalmas, és azt mondogatta magának, hogy senki sem látja. Csillagjósai elégnek, mint a tarló; senki sem menti meg.

47. fejezet.

„Szállj le, ülj a porba, Babilon szűz leánya! Ülj a puszta földre, trón nélkül, káldeusok leánya! Többé nem neveznek gyengédnek és elkényeztetettnek.

„Fogd a malomköveket, és őrölj lisztet! Vedd le a fátyladat, vesd le a ruhádat, meztelenítsd a lábad, gázolj át a folyókon! Lelepleződik a mezítelenséged, és meglátszik a szégyened. Igazságot szolgáltatok, és nem kímélek senkit.”

Megváltónk – a mennyei seregek Atyja a neve –, Izráel Szentje, a mi Atyánk.

Ülj csendben, és menj a sötétségbe, babiloniak leánya, mert többé nem neveznek a királyságok királynőjének! Megharagudtam gyermekeimre, meggyaláztam örökségemet, és a kezedbe adtam őket. Nem könyörültél rajtuk, még az öregekre is igen nehéz igát raktál. Ezt mondtad: „Örökké királynő leszek.” Ezért nem vetted szívedre ezeket, és nem gondoltál arra, hogy mi lesz a vége.

Most pedig halld meg ezt, te gyönyörök kedvelője, aki biztonságban ülsz, aki ezt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincs senki más. Soha nem ülök özvegyként, és nem ismerem meg a gyermektelenséget.” De mindkét dolog utolér téged egy pillanat alatt, egyetlen napon: a gyermektelenség és az özvegység. Teljes mértékben utolérnek téged, sok varázslatod és bűbájod nagy ereje ellenére.

Bíztál a saját gonoszságodban, ezt mondtad: „Senki sem lát engem.” Bölcsességed és tudásod félrevezetett, ezért így gondolkodtál: „Egyedül én vagyok, és rajtam kívül nincs senki más.” Ezért veszedelem jön rád, amelyet nem tudsz elvarázsolni; csapás ér téged, amelyet nem tudsz kivédeni; pusztulás tör rád hirtelen, mielőtt észrevennéd.

Folytasd hát a bűbájoddal és sok varázslatoddal, amelyekkel ifjúságod óta fáradozol! Talán sikerrel jársz, talán rettegést keltesz. Belefáradtál a sok tanácsodba. Álljanak hát elő, és mentsenek meg téged, akik feltérképezik az eget, akik a csillagokat kémlelik, akik minden újholdkor megjósolják, mi vár rád. Íme, olyanok, mint a tarló: megégeti őket a tűz. Nem tudják megmenteni magukat a láng hatalmától. Ezek nem parázs a melegedéshez, nem tűz, amely mellé oda lehet ülni. Ennyit érnek neked azok, akikkel ifjúságod óta fáradoztál és kereskedtél. Mindegyik a maga útján bolyong, nincs senki, aki megmentene téged.