Jajgassatok, Tarsís hajói!
Tírusz kikötője odavan, kereskedőtársait jajgatásra szólítják; elhallgatnak a kalmárok, akik királyokat koronáztak és piactérré tették a tengert. Atyánk tervezte így, hogy megalázzon minden dicsőséges gőgöt. Későbbi keresete szentté lesz.
23 1Fenyegető jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsís hajói, mert elpusztult a kikötőtök, nem maradt sem ház, sem menedék. Ciprus földjéről érkezett hozzájuk a hír. 2Némuljatok el, tengerparton lakók, Szidón kereskedői, akiknek követei átkelnek a tengeren. 3A nagy vizeken át érkezett Síhór gabonája, a Nílus aratása — ez volt a jövedelme; és a nemzetek piacává lett. 4Szégyenkezz, Szidón, mert megszólalt a tenger, a tenger erőssége, ezt mondta: „Nem vajúdtam, nem szültem, nem neveltem ifjakat, nem neveltem fel leányokat.” 5Amikor a hír eljut Egyiptomba, gyötrelemben vonaglanak a Tíruszról szóló hír hallatán. 6Keljetek át Tarsísba, jajgassatok, tengerparton lakók! 7Ez a ti vigadozó városotok, amelynek eredete ősidőkre nyúlik vissza, amelyet lábai messzi földekre vittek, hogy letelepedjen? 8Ki tervezte ezt Tírusz ellen, a koronák osztogatója ellen, amelynek kereskedői fejedelmek voltak, kalmárai pedig a föld tiszteletre méltói? 9A mennyei seregek Atyja tervelte ezt el — hogy meggyalázzon minden dicső büszkeséget, hogy megalázza a föld minden tiszteletre méltóját. 10Áradj szét földeden, mint a Nílus, Tarsís leánya, nincs többé kikötő! 11Kinyújtotta kezét a tenger fölé, megrendítette az országokat. Atyánk parancsot adott Kánaán felől, hogy lerombolják erősségeit.
12Ezt mondta: „Nem vigadozol többé, Szidón meggyalázott szűz leánya! Kelj fel, kelj át Ciprusba, de ott sem találsz nyugalmat!”
13Nézd a babiloniak földjét! Ez az a nép, amely nincs többé; Asszíria a pusztai vadaknak adta át. Felállították ostromtornyaikat, lecsupaszították palotáit, romhalmazzá tették. a a v13 Héberül: a káldeusok — az ókori Babilon uralkodó népe. 14Jajgassatok, Tarsís hajói, mert elpusztult az erősségetek. 15Azon a napon Tíruszt elfelejtik hetven évre, egyetlen király életének idejére. Hetven év múltán pedig úgy jár Tírusz, ahogy a parázna nő éneke mondja: 16„Fogj hárfát, járd be a várost, elfeledett parázna! Játssz szépen, énekelj sok éneket, hogy emlékezzenek rád!” 17Hetven év múltán Atyánk gondja lesz Tíruszra, és az visszatér keresetéhez, paráználkodik a föld színén a világ minden országával. 18De nyeresége és keresete Atyánknak lesz szentelve. Nem halmozzák fel, és nem gyűjtik össze; nyeresége azoké lesz, akik Atyánk színe előtt laknak, bőséges eledelül és pompás ruházatul.
