A látomás völgye
Miközben a város a háztetőkön ünnepel, vezetői elmenekültek, halottai pedig nem csatában estek el. Jeruzsálem fegyvereket számol és házakat bont le a falhoz, de soha nem tekint Atyánkra, aki eltervezte. Sebnát elvetik.
22 1Fenyegető jövendölés a látomás völgyéről. Mi bajod van most, hogy mindnyájan felmentetek a háztetőkre, a a v1 A látomás völgye: Jeruzsálem költői neve, amely valószínűleg a várost körülvevő mély völgyeket idézi fel. 2te zajjal teli város, te vad, zűrzavaros város, te tobzódó város? Halottaidat nem kard ölte meg, és nem a csatában estek el. 3Vezéreid mind együtt menekültek; elfogták őket, íjat sem feszítettek meg. Mindnyájatokat, akiket megtaláltak, együtt vittek fogságba, bár messzire futottatok. 4Ezért ezt mondtam: „Fordítsátok el tekinteteteket rólam, hadd sírjak keservesen! Ne próbáljatok megvigasztalni népem leányának pusztulása miatt!” 5Mert a mennyei seregek Atyjának van egy napja: a zűrzavar, a letiprás és a felfordulás napja a látomás völgyében – a falak leomlanak, és segélykiáltás száll fel a hegyekig. 6Elám fölvette a tegezt, harci kocsikkal és lovasokkal, Kír pedig lecsupaszította a pajzsokat. 7Legszebb völgyeid megteltek harci kocsikkal, a lovasok pedig fölálltak a kapuknál. 8Atyánk lerántotta Júda védelmét. Azon a napon pedig az Erdő Háza fegyvereire tekintettetek, b b v8 Az Erdő Háza: Salamon nagy fegyvertára Jeruzsálemben, amelyet a sok cédrusoszlopáról neveztek el. 9és láttátok, milyen sok rés van Dávid városának falán. Összegyűjtöttétek az alsó tó vizét, 10megszámláltátok Jeruzsálem házait, és némelyiket lebontottátok, hogy megerősítsétek a falat. 11Víztárolót építettetek a két fal között a régi tó vizének, de nem néztetek arra, aki ezt tette, és nem gondoltatok Atyánkra, aki régóta eltervezte ezt. 12Azon a napon a mennyei seregek Atyja sírásra és gyászra szólított, kopaszra nyírt fejre és gyászruhára. 13De ehelyett öröm és ünneplés volt, ökröket vágtak és juhokat öltek, húst ettek és bort ittak: „Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!”
14A mennyei seregek Atyja ezt nyilatkoztatta ki nekem: „Bizony, nem töröltetik el rólatok ez a bűn, amíg meg nem haltok” – mondja a mennyei seregek Atyja.
15Ezt mondja a mennyei seregek Atyja: Menj el ehhez az intézőhöz, Sebnához, aki a palota felügyelője, és mondd meg neki: 16Mit keresel itt, és ki adott jogot neked arra, hogy itt légy, hogy sírt vájtál itt magadnak – a magasban faragtad ki sírodat, a sziklába vésted pihenőhelyedet? 17Nézd, Atyánk mindjárt messzire hajít téged, te erős ember; keményen megragad téged. 18Szorosan összegöngyöl, és labdaként elhajít egy tágas, nyílt földre. Ott halsz meg, és ott hevernek majd pompás harci kocsijaid – te, aki szégyent hoztál urad házára. 19Elmozdítalak hivatalodból, és ledöntenek állásodból.
20Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijá fiát, 21felöltöztetem a te köntösödbe, derekára kötöm a te övedet, és a kezébe adom a te hatalmadat. Atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. 22Dávid házának kulcsát a vállára helyezem; amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki. c c v22 Jézus önmagára alkalmazza ezt a verset a Jelenések 3:7-ben – Eljákim az örökkévaló Fiút előképezi, aki Dávid kulcsát tartja a kezében. 23Beverem őt, mint szeget a szilárd helyre, és dicsőséges trónszéke lesz atyja házának. 24Ráaggatják atyja házának egész terhét – a sarjakat és a hajtásokat, minden kis edényt, a tálaktól egészen a korsókig. 25Azon a napon – így szól a mennyei seregek Atyja – kiszakad a szilárd helyre bevert szeg; letörik és leesik, és lehull a rajta függő teher – mert Atyánk szólt.
