A föld pusztulása
Atyánk kopárrá teszi a földet; az ítélet mindenkit egyformán sújt — papot és népet, hitelezőt és adóst —, mert megszegték az örök szövetséget. Elhallgat a zene, a kapu rom, a föld részegen tántorog. Távoli szélekről ének száll fel, de a próféta azt mondja, ő elsorvad.
24 1Íme, Atyánk pusztává teszi a földet, és kiüríti; felforgatja a felszínét, és szétszórja lakóit. 2Ugyanaz lesz a sorsa a népnek, mint a papnak, a szolgának, mint urának, a szolgálólánynak, mint úrnőjének, a vevőnek, mint az eladónak, a kölcsönadónak, mint a kölcsönvevőnek, a hitelezőnek, mint az adósnak. 3A föld teljesen elpusztul, és teljesen kifosztják, mert Atyánk mondta ki ezt az igét.
4Gyászol és hervad a föld, elfonnyad a világ és elhervad; elhervadnak a föld előkelői. 5Meggyalázva fekszik a föld lakói alatt, mert megszegték a tanításokat, áthágták a rendelkezést, és felbontották az örök szövetséget. 6Ezért átok emészti a földet, és bűnhődnek, akik rajta laknak; ezért elégnek a föld lakói, és csak kevés ember marad meg. 7Gyászol a must, elhervad a szőlő, sóhajtozik minden jókedvű ember. 8Elhallgatott a dobok vígsága, megszűnt az ujjongók zaja, elhallgatott a lant öröme. 9Már nem isznak bort dalolva, keserű a részegítő ital azoknak, akik isszák. 10A zűrzavar városa összeomlott, bezárult minden ház, nem lehet bemenni. 11Az utcákon a bor miatt kiáltoznak, elsötétült minden öröm, elköltözött a föld vígsága. 12Csak pusztaság maradt a városban, romokká zúzták a kaput. 13Mert így lesz a földön mindenütt, a népek között: mint a lerázott olajfán, mint a böngészni való fürtök, amikor véget ér a szüret. a a v13 Az olajfát úgy szüretelték, hogy leverték az ágait — mindig csak néhány elszórt bogyó maradt a fán, ami a parányi megmaradt maradékot ábrázolja.
14Felemelik hangjukat, és ujjonganak; Atyánk fensége miatt kiáltanak nyugat felől. 15Ezért keleten dicsőítsétek Atyánkat; a tenger partjainál magasztaljátok Atyánk nevét, Izráel Istenét. 16A föld végső határairól énekeket hallunk: „Dicsőség az Igaznak!” De én ezt mondtam: „Elsorvadok, elsorvadok – jaj nekem! A hűtlenek hűtlenül cselekszenek, árulással árulnak el a hűtlenek.”
17Rettegés, verem és csapda vár rád, aki a földön laksz! 18Aki elmenekül a rettegés hangja elől, verembe esik, és aki kimászik a veremből, csapdába kerül. Mert megnyílnak az ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. 19Teljesen szétreped a föld, darabokra törik a föld, hevesen megrendül a föld. 20Tántorog a föld, mint a részeg, inog, mint a kunyhó; ránehezedik a lázadása, elesik, és nem kel föl többé.
21Azon a napon megbünteti Atyánk a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön. 22Összeterelik őket, mint foglyokat a verembe; börtönbe zárják őket, és sok nap múltán megbüntetik őket. 23Akkor elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mert a seregek Atyja uralkodik a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog a dicsősége.
