Irgalom Jákób iránt
Atyánktól nyugalmat kapva Izráel gúnydalt zeng az elbukott elnyomóról: a föld elcsendesedik, még a cédrusok is megkönnyebbülnek. Aki azt mondta, hogy a csillagok fölé hág, most férgek között fekszik, sírt sem kap. Aztán Filiszteát figyelmeztetik, hogy ne ünnepeljen.
14 1Mert Atyánk szíve megszánja Jákóbot, újra kiválasztja Izráelt, és letelepíti őket a saját földjükön. Az idegen pedig csatlakozik hozzájuk, és Jákób házához szegődik. 2Népek magukhoz veszik őket, és elviszik a helyükre, Izráel háza pedig birtokba veszi őket Atyánk földjén szolgákként és szolgálóleányokként. Foglyul ejtik azokat, akik fogságba vitték őket, és uralkodnak elnyomóikon.
3Azon a napon, amelyen Atyánk megnyugvást ad neked fájdalmadtól, gyötrelmedtől és a kemény robottól, amelyre kényszerítettek, 4akkor ezt a gúnydalt mondod el Babilon királya ellen: Hogyan ért véget az elnyomó! Hogyan ért véget tombolása! 5Atyánk összetörte a gonoszok botját, az uralkodók jogarát, 6amely haraggal verte a népeket szüntelen csapásokkal, amely dühvel uralkodott a nemzeteken könyörtelen üldözéssel. 7Az egész föld megnyugodott és elcsendesült, ujjongásra fakadnak az emberek. 8Még a ciprusok is örvendeznek miattad, és a Libánon cédrusai: „Amióta ledőltél, nem jön fel ellenünk favágó.” 9A holtak hazája odalent felbolydul, hogy fogadjon téged jöttödkor; felriasztja az árnyakat, hogy köszöntsenek téged, mindazokat, akik a föld vezérei voltak; fölkelti trónjukról mindazokat, akik a nemzetek királyai voltak. 10Mindnyájan megszólalnak, és ezt mondják neked: „Te is olyan erőtlen lettél, amilyenek mi vagyunk! Hozzánk hasonlóvá lettél! 11Pompád a holtak hazájába hullott, hárfáid zengésével együtt; nyüvek terülnek ágyként alád, és férgek a takaród.” 12Hogyan zuhantál le az égből, Hajnalcsillag, a hajnal fia! Hogyan vágtak a földhöz téged, aki legyőzted a nemzeteket! a a v12 A bukott Hajnalcsillag ismerte Atyánkat, mégis elutasította őt, mert Atyánk helyét akarta elfoglalni, ahelyett hogy elfogadta volna a magáét, mint teremtmény, akit Atyánk alkotott. 13Ezt mondtad szívedben: „Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat; ott ülök a gyülekezés hegyén, a messzi északon. 14Fölmegyek a magas fellegek fölé, hasonló leszek a Felségeshez.” 15De a holtak hazájába taszítottak le, a verem legmélyére. 16Akik látnak téged, rád merednek, és eltűnődnek rajtad: „Ez volna az az ember, aki megremegtette a földet, aki országokat rendített meg, 17aki pusztává tette a világot, és lerombolta városait, aki nem engedte haza foglyait?” 18A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak, mindegyik a maga sírboltjában; 19téged azonban kivetettek a sírodból, mint egy megvetett hajtást, megöltekkel borítva, akiket kard járt át, akik a verem köveihez szállnak alá, mint egy eltaposott holttest. 20Nem temetnek el velük együtt, mert elpusztítottad a saját földedet, megölted a saját népedet. A gonosztevők utódait soha többé ne említsék! 21Készítsetek vérfürdőt fiainak atyáik bűne miatt, hogy ne kelhessenek fel, ne vehessék birtokba a földet, és ne töltsék be városokkal a világot.
22„Felkelek ellenük – így szól a mennyei seregek Atyja –, és kiirtom Babilonból a nevet és a maradékot, az ivadékot és az utódot – így szól Atyánk. 23Sün tanyájává teszem, és állóvizekké, és elsöpröm a pusztítás seprűjével – így szól a mennyei seregek Atyja.”
Amit az Atya elhatározott
24Megesküdött a mennyei seregek Atyja: „Bizony, ahogy elterveztem, úgy lesz, ahogy elhatároztam, úgy teljesül. 25Összetöröm az asszírt a földemen, és hegyeimen eltiprom; leveszik róluk igáját, és terhe lekerül a vállukról. 26Ez az egész föld ellen elhatározott terv, és ez a kéz nyúlik ki minden nemzet fölé. 27Mert a mennyei seregek Atyja határozott, ki hiúsíthatja meg? Keze ki van nyújtva, ki fordíthatja vissza?”
Amikor Áház király meghalt
28Abban az évben, amikor Áház király meghalt, ez a jövendölés hangzott el: 29Ne örülj, egész Filisztea, hogy összetört a vessző, amely megvert! Mert a kígyó gyökeréből vipera sarjad, és gyümölcse szárnyas, tüzes kígyó lesz. 30A szegények legszegényebbjei is biztonságban legelnek, és a szűkölködők nyugton heverésznek; de a te gyökeredet éhínséggel ölöm meg, és az pusztítja el maradékodat. 31Jajgass, kapu! Kiálts, város! Olvadj el a félelemtől, egész Filisztea! Mert füst gomolyog észak felől, és egyetlen katona sem marad le a soraiból. 32Mit felelnek a nemzet követeinek? „Atyánk alapította meg Siont, és benne talál menedéket népének nyomorultja.”