Móáb elbukik egyetlen éjszakán
Moáb egyetlen éjszaka alatt pusztul el, és a fejezet nagyrészt ennek hangja — leborotvált fejek, sírás a háztetőkön, könnyek között felfelé kapaszkodó menekültek. A próféta saját szíve is felkiált érte. Szabadítás nincs; még több vész ígértetik.
15 1Fenyegető jövendölés Móáb ellen. Egyetlen éjszakán elpusztul, romba dől Ár-Móáb; egyetlen éjszakán elpusztul, romba dől Kír-Móáb. 2Fel a templomba és Díbónba mennek fel, az áldozóhalmokra, hogy sírjanak; Nebó és Médebá miatt jajgat Móáb. Minden fej kopaszra nyírva, minden szakáll levágva. 3Utcáin gyászruhát öltenek; háztetőin és terein mindenki jajgat, könnyekben olvad fel. 4Hesbón és Elálé kiált; hangjuk Jahacig elhallatszik. Ezért kiáltanak fennhangon Móáb fegyveresei; remeg a lelke benne. 5A szívem kiált Móábért; menekültjei Cóarig futnak, Eglat-Selisijjáig. A lúhíti hágón sírva kapaszkodnak fel; a hórónaimi úton pusztulás jajszavát hallatják. a a v5 Miközben lesújt az ítélet, Atyánk szíve kiált Móábért – fájdalma egy Izráelen kívüli nép felé is kiárad, mert utánuk is vágyakozik. 6Nimrím vizei kiapadnak; a fű elszáradt, a friss hajtás odavan, semmi zöld nem marad. 7Ezért a Fűzfák-patakon át hordják el vagyonukat, amelyet szereztek, és amit felhalmoztak. 8Mert körbejárta a kiáltás Móáb határát; jajgatása Eglaimig ér, jajgatása Beér-Élímig ér.
9Dímón vizei megteltek vérrel, mégis még többet hozok Dímónra: oroszlánt Móáb túlélőire, azokra, akik a földön megmaradtak.
