Menedék a bujdosóknak
Moáb menekültjei szétszórt fészekként verdesnek, és azt kapják, hogy Sion árnyékában keressenek oltalmat, ahol szövetségi szeretet trónja kínáltatik. Moáb gőgje azonban üres kérkedés, és imái a magaslaton nem érnek célt. Atyánk szólt; a próféta mégis sír.
16 1Küldjetek bárányokat az ország uralkodójának, Szelából a pusztán át Sion leányának hegyére. 2Mint a röpködő madarak, mint a szétszórt fészek, olyanok Móáb leányai az Arnón gázlóinál. 3Adj tanácsot, szolgáltass igazságot! Legyen árnyékod olyan, mint az éjszaka a dél hevében! Rejtsd el a bujdosókat, ne áruld el a menekülőt! 4Lakjanak nálad bujdosóim, Móáb, légy menedékük a pusztító elől! Ha vége lesz az elnyomónak, megszűnik a pusztítás, és eltűnnek a tiprók az országból, 5akkor hűséges szeretetben megszilárdul egy trón, és hűséggel ül rajta Dávid sátorában az, aki ítél, igazságot keres, és kész cselekedni azt, ami igaz. 6Hallottunk Móáb gőgjéről – milyen nagyon gőgös! –, a kevélységéről, a büszkeségéről és a dühéről; üres a dicsekvése. 7Ezért jajgasson Móáb Móábért, jajgasson mindenki! Gyászoljatok, teljesen összetörve, Kír-Hareszet aszúszőlős lepényeiért. 8Mert elhervadnak Hesbón mezői és Szibmá szőlőtője; a nemzetek urai leverték nemes vesszőit, amelyek egészen Jazérig értek, és a pusztáig elkóboroltak; hajtásai szétterjedtek, és átnyúltak a tengeren. 9Ezért Jazér sírásával siratom Szibmá szőlőtőjét; könnyeimmel áztatlak, Hesbón és Elálé, mert nyári gyümölcsödre és aratásodra harci kiáltás hullott. 10Eltűnt az öröm és a vigadozás a gyümölcsöskertből, és a szőlőkben nem zeng ének, nem hangzik ujjongás. Senki sem tapos bort a sajtókban; véget vetettem a kurjongatásnak. 11Ezért a szívem úgy zokog Móábért, mint a lant, bensőm pedig Kír-Hereszért. a a v11 Atyánk szíve még Móáb miatt is zokog – gyásza elér minden népet, amelyet ítélete érint. 12És amikor Móáb megjelenik, amikor kimerül az áldozóhalmon, és eljön a szentélyébe imádkozni, nem ér el semmit. b b v12 Az „áldozóhalom” dombtetőn álló szentély volt, amelyet pogány istentiszteletre és áldozatbemutatásra használtak.
13Ez az az ige, amelyet Atyánk korábban mondott Móábról.
14Most pedig így szólt Atyánk: „Három esztendő múlva, ahogyan a napszámos éveit számolják, megvetetté lesz Móáb dicsősége, bármilyen nagy is a sokasága; a maradék pedig igen kevés és erőtlen lesz.”
