Ige Damaszkusz felett
Damaszkusz romhalommá lesz, és Izráel dicsősége két-három olajbogyóra fogy a megvert fa tetején. A lényeg félúton tűnik elő: az emberek végre Alkotójukra, Atyánkra tekintenek, nem arra, amit ujjaik készítettek. Népek zúgnak, mint a tenger, aztán eltűnnek.
17 1Jövendölés Damaszkuszról. Nézd, Damaszkusz nem lesz többé város, romhalmazzá válik. 2Aróér városai elhagyatottá válnak, a nyájaké lesznek, amelyek ott heverésznek, és senki sem riasztja el őket. 3Eltűnik az erőd Efraimból, és a királyság Damaszkuszból; Arám maradéka pedig olyan lesz, mint Izráel fiainak dicsősége – így szól a mennyei seregek Atyja.
4Azon a napon megfogyatkozik Jákób dicsősége, és kövér teste lesoványodik. 5Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja a lábon álló gabonát, és karjával learatja a kalászokat; úgy lesz, mint amikor valaki kalászt szedeget a Refáim-völgyében. 6Mégis marad rajta néhány szem, mint amikor leverik az olajfát: két vagy három érett bogyó a legtetején, négy vagy öt a termő ágakon – így szól Izráel Atyja. a a v6 Az olajfát úgy szüretelték, hogy hosszú rudakkal verték az ágakat, és így verték le a termést; a legtetején néhány bogyó mindig elérhetetlen maradt.
7Azon a napon az emberek Alkotójukra tekintenek, és szemük Izráel Szentjére néz – Atyánkra. b b v7 Izráel Szentje Ézsaiás jellegzetes neve Atyánkra – így nevezi meg őt mint a szent Istent, aki olyan néphez kötötte magát, amely gyakran megfeledkezik róla. 8Nem tekintenek többé az oltárokra, kezük alkotására, és nem néznek arra, amit ujjaik csináltak – az Asérá-oszlopokra és a tömjénező oltárokra. 9Azon a napon erős városaik olyanok lesznek, mint az erdők és hegytetők elhagyott helyei, amelyeket akkor hagytak el, amikor Izráel fiai odajöttek; pusztasággá lesz. 10Mert elfeledkeztél szabadításod Atyjáról, és nem emlékeztél meg oltalmad Kősziklájáról. Ezért, bár kedves kerteket ültetsz, és idegen szőlővesszőt plántálsz el, 11és bár aznap, amikor elülteted őket, sarjadni kezdenek, és reggelre virágba borul ültetvényed, az aratás mégis odavész a bánat és gyógyíthatatlan fájdalom napján. 12Jaj, sok nép zúgása – úgy zúgnak, mint a tengerek zúgása! Nemzetek morajlása – úgy morajlanak, mint a hatalmas vizek morajlása! 13A nemzetek úgy morajlanak, mint a nagy vizek morajlása, de Atyánk megdorgálja őket, és messzire menekülnek, a szél elűzi őket, mint a polyvát a hegyeken, mint a kavargó port a vihar előtt. 14Estére hirtelen rettegés! Reggelre már nincsenek. Ez a sorsa azoknak, akik minket fosztogatnak, és ez a része azoknak, akik minket kirabolnak.
