A zúgó szárnyak földje
Követek sietnek papiruszcsónakon egy távoli, rettegett népből, de Atyánk azt mondja, ő egyszerűen csendben marad és figyel, mint a hőség a napfényben, az aratás előtti pillanatig — akkor lemetszi a hajtásokat. Azután ugyanez a nép maga visz ajándékot a Sion hegyére.
18 1Jaj, zúgó szárnyak földje, Kús folyóin túl, 2amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokban a vizeken át. Menjetek, gyors követek, a termetes és sima bőrű nemzethez, a néphez, amelytől közel és távol félnek, a hatalmas és eltipró nemzethez, amelynek földjét folyók szelik át. 3Ti mind, a földkerekség lakói, akik a földön laktok: amikor zászlót emelnek a hegyeken, nézzétek! Amikor megszólal a kürt, halljátok!
4Mert ezt mondta nekem Atyánk: Csendben maradok, és lakóhelyemről szemlélődöm, mint a tiszta hőség a napsütésben, mint a harmatfelhő az aratás hevében.
5Mert aratás előtt, amikor elvirágzott, és a bimbóból érő szőlő lesz, Atyánk metszőkésekkel levágja a hajtásokat, a szétterülő vesszőket pedig eltávolítja és lenyesi. 6Mindet otthagyják a hegyek ragadozó madarainak és a föld vadjainak. A ragadozó madarak rajtuk töltik a nyarat, a föld vadjai pedig mind rajtuk telelnek. 7Abban az időben ajándékokat visznek a mennyei seregek Atyjának a termetes és sima bőrű néptől, a néptől, amelytől közel és távol félnek, a hatalmas és eltipró nemzettől, amelynek földjét folyók szelik át — a mennyei seregek Atyja nevének helyére, a Sion hegyére.
