Ezékiel 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Így szólt hozzám Atyánk igéje:

²„Emberfia, szembesítsd Jeruzsálemet utálatos tetteivel, ³és mondd: Ezt mondja a mindenható Atya Jeruzsálemnek: Származásod és születésed a kánaániak földjéhez köt; apád emóri volt, anyád pedig hettita. ⁴Születésed napján a köldökzsinórodat nem vágták el, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek be sóval, és nem pólyáltak be ruhába. ^a a v4 Abban a korban az újszülötteket sóval dörzsölték be, és szorosan bepólyálták, hogy védjék és erősítsék őket – ez a gyermek semmit sem kapott ebből a gondoskodásból. ⁵Egyetlen szem sem szánt meg annyira, hogy irgalomból bármit is megtegyen érted; inkább kidobtak a nyílt mezőre, mert megvetettek azon a napon, amikor megszülettél.

⁶„Elmentem melletted, és láttam, hogy a véredben fetrengsz, és ahogy ott feküdtél a véredben, ezt mondtam neked: »Élj!« Igen, a véredben ezt mondtam neked: »Élj!« ^b b v6 Amikor senki más nem akarta őt, Atyánk életet szólt az elhagyott gyermekre – a szeretete, nem a gyermek érdeme az, ahol a történet kezdődik. ⁷Felnövesztettelek, mint a mezei növényt. Megnőttél, nagyra lettél, és teljes szépségedben kivirultál; melled kialakult, szőröd kinőtt, te mégis mezítelen és csupasz voltál.

⁸„Amikor újra elmentem melletted, és megláttalak, már a szerelemre megérett korban voltál. Rád terítettem ruhám szárnyát, és befedtem mezítelenségedet. Ünnepélyes esküt tettem neked, és szövetséget kötöttem veled – így szól a mindenható Atya –, és az enyém lettél. ^c c v8 Ha valaki a ruháját valaki fölé terítette, az ősi eljegyzési mozdulat volt, amellyel házastársaként igényt tartott rá – ugyanezt kéri Ruth Boáztól a Ruth 3:9-ben.

⁹„Azután megmostalak vízzel, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal. ¹⁰Hímzett ruhába öltöztettelek, finom bőrből készült sarut adtam rád, finom lenvászonba burkoltalak, és drága szövettel takartalak be. ¹¹Ékszerekkel díszítettelek fel: karperecet tettem a csuklódra, és láncot a nyakadba. ¹²Gyűrűt tettem az orrodba, fülbevalót a füledbe, és gyönyörű koronát a fejedre. ¹³Így arannyal és ezüsttel ékeskedtél, ruhád finom lenvászon, drága szövet és hímzett kelme volt. Finomlisztet, mézet és olajat ettél. Egyre szebb lettél, és királynővé emelkedtél. ¹⁴Híred elterjedt a népek között szépséged miatt, amelyet tökéletessé tett az a pompa, amellyel felruháztalak – így szól a mindenható Atya.

¹⁵„De bíztál a szépségedben, és híred miatt paráználkodtál, kiárasztottad kegyeidet minden arra járóra – szépséged az övék lett. ¹⁶Fogtál néhányat a ruháidból, tarka magaslatokat készítettél magadnak, és azokon paráználkodtál. Ilyesmi soha nem történhet meg – soha! ^d d v16 A »magaslatok« magasan fekvő, szabadtéri szentélyek voltak, amelyeket Kánaán és Izráel egész területén bálványimádásra használtak. ¹⁷Fogtad a szép arany- és ezüstékszereidet is, amelyeket én adtam neked, férfiképmásokat csináltál, és azokkal paráználkodtál. ¹⁸Fogtad a hímzett ruháidat, hogy betakard őket, és az én olajomat meg füstölőszeremet tetted eléjük. ¹⁹Az ételt, amelyet neked adtam – a finomlisztet, olajat és mézet, amivel tápláltalak –, kedves illatáldozatul tetted eléjük. Így történt – így szól a mindenható Atya.

²⁰„Fogtad a fiaidat és lányaidat, akiket nekem szültél, és feláldoztad őket a bálványoknak eledelül. Nem volt elég a paráznaságod? ²¹Lemészároltad a gyermekeimet, és odaadtad őket, tűzön át áldoztad fel a bálványoknak. ²²Minden utálatos tetted és paráznaságod közben megfeledkeztél ifjúságod napjairól, amikor mezítelen és csupasz voltál, és a véredben fetrengtél.

²³„És minden gonoszságod után – jaj, jaj neked! – így szól a mindenható Atya.

²⁴„Halmot építettél magadnak, és magas emelvényt készítettél magadnak minden téren. ²⁵Minden utcasarkon felépítetted a magas emelvényedet, bemocskoltad szépségedet, felkínáltad magad minden arra járónak, és egyre jobban paráználkodtál. ²⁶Paráználkodtál az egyiptomiakkal, kéjsóvár szomszédaiddal, és egyre többet paráználkodtál, hogy felingerelj engem. ²⁷Ezért kinyújtottam ellened a kezemet, és megkisebbítettem a területedet. Ellenségeid mohóságának adtalak át, a filiszteusok leányainak, akik szégyellték szemérmetlen viselkedésedet. ²⁸Paráználkodtál az asszírokkal is, mert telhetetlen voltál; velük paráználkodtál, és mégsem elégültél meg. ²⁹Egészen Babilóniáig, a kereskedők földjéig növelted paráznaságodat, de még ezzel sem elégültél meg.”

³⁰„Milyen gyenge a szíved – így szól a mindenható Atya –, hogy mindezt megtetted, egy szemérmetlen parázna nő tetteit!

³¹„Amikor minden sarkon felépítetted a halmodat, és minden téren elkészítetted az emelvényedet, még csak nem is olyan voltál, mint egy parázna nő, mert visszautasítottad a fizetséget.

³²„Te házasságtörő asszony! Idegeneket fogadsz a saját férjed helyett. ³³Minden parázna nőnek ajándékot adnak a férfiak, de te adtál ajándékot minden szeretődnek, megvesztegetted őket, hogy mindenfelől hozzád jöjjenek paráználkodni. ³⁴Paráznaságodban az ellenkezője voltál a többi asszonynak: téged senki sem keresett. Te fizettél, de neked senki sem fizetett – épp fordítva.

³⁵„Ezért, te parázna nő, halld Atyánk igéjét!” ³⁶Ezt mondja a mindenható Atya: „Mivel kiáradt a kéjvágyad, és feltárult mezítelenséged, miközben paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, és nekik adtad gyermekeid vérét, ³⁷ezért összegyűjtöm minden szeretődet, akikben gyönyörködtél – akiket szerettél, és akiket gyűlöltél –, ellened hozom őket mindenfelől, mezítelenre vetkőztetlek előttük, és meglátják egész mezítelenségedet. ³⁸Úgy ítéllek el, ahogy a házasságtörő és gyilkos asszonyokat ítélik el, és rád hozom a harag és a féltékenység vérét. ³⁹Szeretőid kezébe adlak. Lerombolják halmaidat, ledöntik magas emelvényeidet, letépik ruháidat, elveszik szép ékszereidet, és mezítelenül és csupaszon hagynak. ⁴⁰Csődületet hoznak ellened, hogy megkövezzenek, és kardjaikkal darabokra vágjanak. ⁴¹Felégetik házaidat, és ítéletet hajtanak végre rajtad sok asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, és többé nem fizetsz szeretőidnek. ⁴²Akkor lecsillapodik ellened a haragom, elhagy a féltékenységem; megnyugszom, és többé nem haragszom.”

⁴³„Mivel nem emlékeztél ifjúságodra, hanem mindezzel felingereltél engem, ezért a fejedre hozom azt, amit tettél – így szól a mindenható Atya. Vajon nem tetézted-e szemérmetlenséggel minden más utálatos tettedet?

⁴⁴„Mindenki, aki példabeszédeket mond, ezt a példabeszédet mondja majd rólad: »Amilyen az anya, olyan a lánya.«” ⁴⁵Anyád lánya vagy, aki meggyűlölte a férjét és a gyermekeit. Nővéreid nővére vagy, akik meggyűlölték a magukét. Anyád hettita volt, apád emóri. ⁴⁶Tőled északra lakott a nővéred, Samária a leányaival; tőled délre a húgod, Sodoma a leányaival. ⁴⁷Nemcsak az ő útjaikon jártál, és nemcsak utálatos tetteiket utánoztad; hanem minden utadon hamarosan még romlottabb lettél náluk. ⁴⁸Életemre mondom – így szól a mindenható Atya –, nővéred, Sodoma és leányai sosem tettek olyat, amit te és leányaid tettetek.

⁴⁹„Ez volt a nővéred, Sodoma bűne: ő és leányai gőgösek, jóllakottak és gondtalanok voltak; a szegényt és a szűkölködőt soha nem segítették. ⁵⁰Gőgösek voltak, és utálatos dolgokat műveltek előttem. Ezért eltöröltem őket, amikor ezt láttam. ⁵¹Samária fele annyi bűnt sem követett el, mint te. Te annyira megsokszoroztad utálatos tetteidet, hogy felülmúltad az övéikét, és minden tetteddel igaznak tüntetted fel a nővéreidet. ⁵²Viseld hát a gyalázatodat, mert te adtál mentséget a nővéreidnek. Mivel bűneid utálatosabbak voltak az övéiknél, ők igazabbnak látszanak nálad. Szégyenkezz hát, és viseld a gyalázatodat, mert igaznak tüntetted fel a nővéreidet.

⁵³„Mégis jóra fordítom Sodoma és leányai sorsát, Samária és leányai sorsát, és velük együtt a te sorsodat is, ⁵⁴hogy viseld a gyalázatodat, és szégyenkezz mindazért, amit tettél, amikor megvigasztaltad őket. ⁵⁵Nővéreid, Sodoma és Samária a leányaikkal együtt visszatérnek korábbi állapotukba, és te is a leányaiddal a tiédbe. ⁵⁶Nővéredet, Sodomát még szóba sem hoztad gőgöd napjaiban, ⁵⁷mielőtt kiderült a saját gonoszságod. Most Edóm leányai és minden szomszédja gúnyol téged, meg a filiszteusok leányai – mindenki körülötted, aki megvet téged. ⁵⁸Viselned kell szemérmetlenséged és utálatos tetteid következményeit – így szól Atyánk.”

⁵⁹Ezt mondja a mindenható Atya: „Úgy bánok veled, ahogyan megérdemled, mert megvetetted az eskümet, és megszegted a szövetséget. ⁶⁰„Mégis megemlékezem a szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetséget kötök veled. ^e e v60 Minden árulás után sem engedi Atyánk, hogy a kapcsolat véget érjen – örök szövetségben kötelezi el magát, ugyanabban a hűséges szeretetben, amely Jézusban éri el teljességét. ⁶¹Akkor majd emlékezni fogsz útjaidra, és szégyenkezel, amikor befogadod a nővéreidet, a nagyobbakat és a kisebbeket egyaránt. Leányként adom őket neked, de nem a veled kötött szövetségem alapján. ⁶²Megerősítem hát a szövetségemet veled, és megtudod, hogy én vagyok a te Atyád. ⁶³Amikor engesztelést szerzek neked mindazért, amit tettél, emlékezni fogsz, és szégyenkezel, és soha többé nem nyitod ki a szádat gyalázatod miatt – így szól a mindenható Atya.”