Atyánk rejtvénye a két sasról

Találós mese két sasról, egy cédrus hajtásáról és egy átültetett szőlőtőről, amelynek megfejtése: Cidkijjá megszegi Babilonnak tett esküjét, és Egyiptomhoz fordul lovakért. Nem menekül meg. Atyánk mégis azt mondja, hogy saját zsenge hajtását ülteti el Izráel hegyén.

17. fejezet.

Így szólt hozzám Atyánk igéje:

„Emberfia, adj fel egy rejtvényt, és mondj példázatot Izráel házának, és mondd: Ezt mondja a felséges Atya: »Egy hatalmas sas, amelynek nagy szárnya, hosszú tollai és dús, sokszínű tollazata volt, elérkezett a Libánonra, és elvette a cédrus csúcsát. Letépte zsenge ágainak legtetejét, és elvitte a kereskedők földjére; egy kalmárvárosban helyezte el. Majd vett a föld magvából, és termékeny talajba ültette; bővizű vizek mellé helyezte, hogy úgy nőjön, mint a fűzfa. Ki is sarjadt, és alacsony, szétterülő szőlőtővé lett, amelynek vesszői a sas felé fordultak, gyökerei pedig alatta maradtak. Így szőlőtővé lett, vesszőket hajtott, és indákat eresztett. De volt egy másik nagy sas is, nagy szárnyú és dús tollazatú, és ez a szőlőtő feléje hajtotta gyökereit, és feléje nyújtotta vesszőit, hogy több vizet szívjon belőle, mint abból az ágyásból, amelybe ültették. Jó talajba ültették, bővizű vizek mellé, hogy vesszőket növesszen és gyümölcsöt teremjen, és nemes szőlőtővé legyen.«”

Mondd: Ezt mondja a felséges Atya: „Vajon életben marad-e? Nem tépi-e ki a gyökereit, és nem szaggatja-e le a gyümölcsét, hogy minden friss, új hajtása elhervadjon? Nem lesz szükség erős karra vagy nagy sokaságra, hogy tövestül kiszakítsák. Bár elültették, vajon életben marad-e? Nem hervad-e el teljesen, amikor megcsapja a keleti szél – nem szárad-e el azon az ágyáson, amelyen kihajtott?”

Majd így szólt hozzám Atyánk igéje:

„Mondd a lázadó háznak: Nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd meg nekik: Babilon királya eljött Jeruzsálembe, foglyul ejtette a királyát és a főembereit, és magával vitte őket Babilonba. Vett egyet a királyi sarjak közül, szövetséget kötött vele eskü alatt, és elhurcolta az ország előkelőit, hogy a királyság megalázkodjék, és ne emelkedjék fel többé, hanem a szövetség megtartásával maradhasson fenn. Cidkijjá azonban fellázadt Babilon királya ellen, és követeket küldött Egyiptomba lovakért és nagy seregért. Vajon sikerrel jár-e? Megmenekül-e, aki ilyet tesz? Megszegheti-e a szövetséget, és megmenekülhet-e?”

„Életemre mondom – így szól a felséges Atya –, hogy Babilonban hal meg, ott, ahol az a király lakik, aki királlyá tette, akinek az esküjét megvetette, akinek a szövetségét megszegte. »A fáraó hatalmas seregével és nagy hadával sem segít rajta a háborúban, amikor ostromsáncokat emelnek, és ostromfalakat építenek, hogy sok életet kioltsanak. Megvetette az esküt, megszegte a szövetséget; kezét adta rá, mégis mindezt tette – nem menekül meg.«”

Ezért ezt mondja a felséges Atya: „Életemre mondom, hogy a saját fejére hárítom eskümet, amelyet megvetett, és szövetségemet, amelyet megszegett. »Kivetem rá a hálómat, és fennakad a tőrömben. Elviszem Babilonba, és ott ítélkezem fölötte a hűtlenségért, amelyet ellenem követett el. Csapatainak legjobb harcosai fegyver által hullanak el, a megmaradottak pedig szétszóródnak minden szél felé. Akkor megtudjátok, hogy én, az Atyátok, szóltam.«”

Ezt mondja a felséges Atya: „Én magam veszek egy ágat a cédrus magas csúcsáról, és elültetem. Zsenge ágainak legtetejéről letörök egy gyenge hajtást, és én magam ültetem el egy magas, kiemelkedő hegyen. ^a Izráel magas hegyén ültetem el, és vesszőket hajt, gyümölcsöt terem, és nemes cédrussá lesz. Alatta mindenféle madár lakik majd, ágainak árnyékában fészkelve. És megtudja a mező minden fája, hogy én vagyok az Atya, aki ledönti a magas fát, és felmagasztalja az alacsony fát, aki kiszárítja a zöldellő fát, és virágzóvá teszi a száraz fát. Én, az Atya, szóltam, és meg is teszem.”