Óg kivonul harcolni

Básán királya, Óg és hatvan fallal körülvett városa ugyanúgy elesik, mint Szíhón, és az Atyánk adta földet felosztják Rúben, Gád és Manassé fele között, akiknek harcosai mégis fegyveresen kell, hogy átkeljenek testvéreik előtt. Mózes azt kéri, hogy láthassa a földet, és felküldik a Pisgára.

3. fejezet.

Azután megfordultunk, és fölmentünk a Básán felé vezető úton. Óg, Básán királya pedig egész népével kivonult, hogy megütközzön velünk Edreínél.

Atyánk pedig ezt mondta nekem: „Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt egész népével és földjével együtt. Úgy bánj vele, ahogyan Szíhónnal, az emóriak királyával bántál, aki Hesbónban lakott.”

Kezünkbe adta tehát Atyánk Ógot is, Básán királyát egész népével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem maradt életben. Abban az időben elfoglaltuk minden városát. Nem volt város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg básáni királyságát. Ezek mind magas kőfallal, kapukkal és zárakkal megerősített városok voltak, a sok fallal körül nem vett faluhelyen kívül. Kiirtottuk őket, ahogyan Szíhónnal, Hesbón királyával tettük: kiirtottunk minden várost, a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket. De az összes jószágot és a városok zsákmányát magunknak vettük el. Így vettük el abban az időben a Jordánon túli földet az emóriak két királyától, az Arnón völgyétől a Hermón-hegyig. (a szidóniak Szirjónnak nevezik a Hermónt, az emóriak pedig Szenírnek hívják), a fennsík összes városát, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg básáni királyságának városait. (Óg, Básán királya egyedül maradt meg a refáik maradékából. Az ágya vaságy volt. Nemde ott van az ammóniak Rabbá városában? Mintegy tizenhárom és fél láb hosszú és hat láb széles volt.). ^a

A Jordántól keletre fekvő föld felosztása

Ezt a földet vettük tehát birtokba abban az időben. Aróértól kezdve, amely az Arnón völgyének szélén fekszik, Gileád hegyvidékének felét és annak városait a rúbenieknek és a gádiaknak adtam. Gileád többi részét és egész Básánt, Óg királyságát Manassé fél törzsének adtam: Argób egész vidékét. (Básánnak ezt az egész részét a refáik földjének nevezték. Jáír, Manassé fia elfoglalta Argób egész vidékét a gesúriak és a maakátiak határáig, és a maga nevéről nevezte el Básánt Havvót-Jáírnak mind a mai napig.). Mákírnak pedig Gileádot adtam. A rúbenieknek és a gádiaknak Gileádtól az Arnón völgyéig adtam földet – a völgy közepe a határ –, a Jabbók-patakig, amely az ammóniak határa. Meg a síkságot, amelynek határa a Jordán, Kinnerettől az Arabá-tengerig, vagyis a Holt-tengerig, a Piszgá lejtői alatt, kelet felé.

Abban az időben ezt parancsoltam nektek: „Atyátok nektek adta ezt a földet, hogy birtokba vegyétek. Fegyveresen keljetek át testvéreitek, Izráel fiai előtt mindannyian, akik harcra készek vagytok. Csak feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok – tudom, hogy sok jószágotok van – maradjanak a városokban, amelyeket nektek adtam, amíg nyugalmat nem ad Atyánk testvéreiteknek is, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Atyátok ad nekik a Jordánon túl. Akkor majd mindnyájan visszatértek birtokotokba, amelyet nektek adtam.”

Józsuénak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „A saját szemeddel láttad mindazt, amit Atyád ezzel a két királlyal tett. Így tesz majd Atyád minden királysággal, ahová átkelsz.

Ne félj – ő harcol érted

Ne félj tőlük, mert Atyád maga harcol érted.”

Abban az időben így könyörögtem Atyánkhoz: „Uram, Atyám, te elkezdted megmutatni szolgádnak nagyságodat és erős kezedet. Van-e isten a mennyben vagy a földön, aki olyan tetteket és olyan hatalmas dolgokat tudna véghezvinni, mint te? Hadd keljek át, kérlek, és hadd lássam azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!”

De Atyánk megharagudott rám miattatok, és nem hallgatott meg engem. Ezt mondta nekem Atyánk: „Elég! Ne beszélj hozzám többé erről a dologról! Menj föl a Piszgá csúcsára, emeld fel a szemedet nyugat, észak, dél és kelet felé, és nézd meg a saját szemeddel, mert nem kelsz át ezen a Jordánon! Józsuénak pedig adj parancsot, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő kel át e nép előtt, és ő osztja majd fel közöttük örökségül azt a földet, amelyet látni fogsz.”

Így maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.