Pál ír Timóteusnak

Pál utolsó levele, amelyet halála közeledtével írt: átadja a fáklyát Timóteusnak, és megbízza, hogy hirdesse az igét.

1. fejezet.

Pál, Krisztus Jézus apostola Atyánk akaratából, az élet ígérete szerint, amely Krisztus Jézusban van, Timóteusnak, szeretett gyermekemnek: Kegyelem, irgalom és békesség Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

Szítsd fel a lángot, amelyet Atyánk adott neked

Hálát adok Atyánknak, akinek tiszta lelkiismerettel szolgálok, ahogyan atyáim is tették, amikor szüntelenül megemlékezem rólad imádságaimban, éjjel és nappal. Könnyeidre emlékezve vágyom látni téged, hogy öröm töltsön el engem. Eszembe jut őszinte hited, amely előbb nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében élt, most pedig, meg vagyok győződve róla, benned is él.

Ezért emlékeztetlek, hogy szítsd fel a lángot, Atyánk ajándékát, amely benned van kezem rátételével. Mert Atyánk nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és az önuralom Lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról való bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj te is az evangéliumért Atyánk ereje által. Ő megmentett és szent hívással hívott el minket, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem a saját végzése és kegyelme szerint, amelyet Krisztus Jézusban adott nekünk az idők kezdete előtt, most pedig nyilvánvalóvá tett Megmentőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halált, és világosságra hozta az életet és a halhatatlanságot az evangélium által. Ennek az evangéliumnak lettem hírnöke, apostola és tanítója. Ezért szenvedem el mindezt. De nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és meg vagyok győződve róla, hogy meg tudja őrizni, amit rám bízott, addig a napig, amelyen visszatér.

Ragaszkodj az egészséges beszéd mintájához, amelyet tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben. A rád bízott drága kincset őrizd meg a Szentlélek által, aki bennünk lakik.

Azt tudod, hogy Ázsia tartományában mindenki elfordult tőlem, köztük Fügelosz és Hermogenész is. Adjon a mi Urunk, Jézus irgalmat Onéziforosz háza népének, mert ő gyakran felüdített engem, és nem szégyellte bilincseimet. Sőt, amikor Rómába érkezett, buzgón keresett engem, amíg meg nem talált. Adja meg neki a mi Urunk, Jézus, hogy irgalmat találjon az Úrnál azon a napon. Te pedig nagyon jól tudod, mennyit szolgált Efezusban.