2Sámuel 7 FHB Father's Heart Bible™

7 ¹Amikor a király már a házában lakott, és Atyánk nyugalmat adott neki minden körülötte levő ellenségétől, ²ezt mondta a király Nátán prófétának: „Nézd, én cédrusfából való házban lakom, Atyánk ládája pedig sátorban van.”

³Nátán ezt mondta a királynak: „Menj, és tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert Atyánk veled van.”

⁴De még azon az éjjelen így szólt Atyánk igéje Nátánhoz:

⁵„Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja Atyád: »Te akarsz nekem házat építeni, hogy abban lakjam? ⁶Nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráelt Egyiptomból, egészen a mai napig, hanem sátorban vándoroltam egyik helyről a másikra, az volt a hajlékom.« ⁷Bárhová mentem is egész Izráellel, szóltam-e egyetlen szót is valamelyik vezetőnek, akinek megparancsoltam, hogy legeltesse népemet: »Miért nem építettetek nekem cédrusfából házat?« ⁸Most azért mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Atyja: »Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. ⁹Veled voltam mindenütt, ahová csak mentél, és kiirtottam előled minden ellenségedet. Olyan nagy nevet szerzek neked, amilyen a föld legnagyobbjaié. ¹⁰Helyet szerzek népemnek, Izráelnek, és elültetem ott, hogy a maga helyén lakjon háborítatlanul. Nem nyomják el többé az erőszakos emberek, mint azelőtt, ¹¹attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izráel fölé. Nyugalmat adok neked minden ellenségedtől. Azt is kijelenti neked Atyád, hogy ő maga épít neked házat. ¹²Ha majd letelnek napjaid, és pihenni térsz őseidhez, utánad támasztom majd utódodat, aki a te testedből származik, és megszilárdítom királyságát. ¹³Ő épít majd házat az én nevemnek, én pedig örökre megszilárdítom királyi trónját. ¹⁴Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Ha vétkezik, megfenyítem emberekhez illő vesszővel és emberek fiaihoz illő csapásokkal, ¹⁵de hűséges szeretetem nem hagyja el őt, ahogyan megvontam azt Saultól, akit eltávolítottam előled. ¹⁶Házad és királyságod örökké megmarad előttem, trónod örökre megszilárdul.«”

¹⁷Nátán pontosan így mondta el Dávidnak mindezeket a szavakat és ezt az egész látomást.

Dávid hálát ad Atyja előtt

¹⁸Akkor bement Dávid király, leült Atyánk elé, és ezt mondta: „Ki vagyok én, Uram, Atyám, és mi az én házam népe, hogy idáig juttattál engem? ¹⁹Sőt, még ezt is kevésnek tartottad szemedben, Uram, Atyám, és szolgád háza felől is szóltál a messzi jövőre nézve. Hát így bánsz te minden emberrel, Uram, Atyám? ²⁰Mit mondhatna még neked Dávid? Hiszen te ismered szolgádat, ó, Uram, Atyám. ²¹A te igédért és a te szíved szerint vitted véghez mindezt a nagy dolgot, és adtad tudtára szolgádnak. ²²Ezért nagy vagy te, Uram, Atyám! Nincs hozzád hasonló, és rajtad kívül nincs Isten, egészen úgy, ahogyan saját fülünkkel hallottuk. ²³Van-e még egy olyan nemzet a földön, mint a te néped, Izráel, amelyért elment Atyánk, hogy megváltsa magának népül, és nevet szerezzen magának? Nagy és félelmetes dolgokat vittél véghez: néped elől nemzeteket és isteneiket űzted ki, azt a népet, amelyet megváltottál magadnak Egyiptomból. ²⁴Örökre a tiéddé tetted népedet, Izráelt, és te, Atyánk, az ő Atyjuk lettél.

²⁵Most azért, Atyánk, tartsd meg örökké azt az ígéretet, amelyet szolgád és háza felől mondtál, és tégy úgy, ahogyan megígérted. ²⁶Nagy lesz a te neved örökké, és ezt mondják majd: »A Seregek Atyja Izráel Istene.« Szolgádnak, Dávidnak háza pedig szilárdan áll majd előtted. ²⁷Mert te, Seregek Atyja, Izráel Istene, kijelentetted szolgádnak: »Házat építek neked.« Ezért nyert bátorságot szolgád, hogy ezzel az imádsággal könyörögjön hozzád.

²⁸Most azért, Uram, Atyám, te vagy az Isten, szavaid igazak, és ezt a jót ígérted szolgádnak. ²⁹Most azért áldd meg kegyesen szolgád házát, hogy örökké megmaradjon előtted. Mert te, Uram, Atyám, szóltál, és a te áldásoddal áldott lesz szolgád háza örökké.”