1Krónikák 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹Miután Dávid letelepedett a házában, ezt mondta Nátán prófétának: „Nézd, én cédrusfából épült házban lakom, Atyánk szövetségládája pedig sátorlapok alatt van.”

²Nátán ezt felelte Dávidnak: „Tedd meg mindazt, ami a szívedben van, mert Atyánk veled van.”

³De azon az éjszakán Atyánk szava így szólt Nátánhoz:

⁴Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: „Ezt mondja Atyád: Nem te vagy az, aki házat épít nekem, hogy abban lakjam.” ⁵Nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráelt, mind a mai napig, hanem sátorról sátorra, hajlékról hajlékra jártam.

⁶Bárhol jártam is egész Izráellel, szóltam-e valaha egyetlen szót is Izráel bíráihoz, akiknek megparancsoltam, hogy legeltessék népemet, és megkérdeztem-e: „Miért nem építettetek nekem cédrusházat?”

⁷Most pedig mondd meg szolgámnak, Dávidnak: „Ezt mondja a Seregek Atyja: Én hoztalak el a legelőről, a nyáj mellől, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme légy. ⁸Veled voltam mindenütt, ahová csak mentél, és kiirtottam előled minden ellenségedet. Most pedig olyan nevet szerzek neked, amilyen a föld legnagyobbjaié. ⁹Helyet rendelek népemnek, Izráelnek, és elültetem ott, hogy a maga helyén lakjon, és ne háborgassák többé. Gonosz emberek nem gyötrik tovább, mint azelőtt, ¹⁰attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izráel fölé. Megalázom minden ellenségedet. Kijelentem neked: Atyád fog házat építeni neked. ¹¹Amikor majd letelnek napjaid, és atyáidhoz térsz, utánad támasztom utódodat, aki a te fiaid közül való, és megszilárdítom királyságát. ¹²Ő épít majd nekem házat, én pedig örökre megszilárdítom a trónját. ¹³Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szövetséges szeretetemet, ahogyan megvontam attól, aki előtted volt. ¹⁴Házam és királyságom fölé rendelem őt örökre, és trónja szilárdan áll majd mindörökké.”

¹⁵Nátán mindezeket a szavakat és ezt az egész látomást elmondta Dávidnak.

Dávid ámulattal ül Atyánk előtt

¹⁶Akkor bement Dávid király, leült Atyánk elé, és ezt mondta: „Ki vagyok én, Atyám, és mi az én házam, hogy idáig juttattál engem? ¹⁷De ez még kevésnek is látszott a szemedben, Atyám, és szóltál szolgád házának messze jövőjéről is, és úgy tekintettél rám, mint a legnagyobb emberre, Atyám. ¹⁸Mit mondhatna még neked Dávid azért, hogy így megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat. ¹⁹Atyám, a szolgádért és a saját szíved szerint tetted mindezt a nagy dolgot, és nyilatkoztattad ki mindezeket a nagy ígéreteket. ²⁰Atyám, nincs hozzád hasonló, nincs más Atya rajtad kívül, egészen úgy, ahogyan a fülünkkel hallottuk. ²¹És van-e olyan a földön, mint a te néped, Izráel, az egyetlen nemzet, amelyet Atyánk elment megváltani, hogy a maga népévé tegye, és nevet szerezz magadnak nagy és félelmetes tettekkel, kiűzve a nemzeteket néped elől, amelyet megváltottál Egyiptomból? ²²Népedet, Izráelt örökre a tulajdon népeddé tetted, és te, Atyám, az Atyjuk lettél. ²³Most azért, Atyám, maradjon meg örökre az az ígéret, amelyet szolgádról és házáról mondtál, és tégy úgy, ahogyan megígérted. ²⁴Maradjon meg, és magasztalják a nevedet örökre, és mondják ezt: »A Seregek Atyja a mi Atyánk Izráel felett.« Szolgád, Dávid háza pedig legyen állandó előtted. ²⁵Mert te, Atyám, kijelentetted szolgádnak, hogy házat építesz neki, ezért vette a bátorságot szolgád, hogy így imádkozzék előtted. ²⁶Most pedig, Atyám, te vagy a mi Atyánk, és ezt a jót ígérted szolgádnak. ²⁷Most pedig jónak láttad, hogy megáldd szolgád házát, hogy örökre megmaradjon előtted. Mert te, Atyám, megáldottad, és áldott marad örökké.”