Atyánk újra népe között lakik
A ládát a sátrában helyezik el, Dávid minden izráelinek kenyeret és kalácsot ad, majd átad Ászáfnak egy hálaéneket Atyánkhoz: hirdessétek a népeknek, emlékezzetek a szövetségre, keressétek őt mindenkor. A rendszeres istentiszteletet két helyen szervezik meg, mert a szent sátor még Gibeonban áll.
16 1Bevitték Atyánk ládáját, és elhelyezték a sátorban, amelyet Dávid állított fel neki, majd égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattak be Atyánk előtt. 2Amikor Dávid befejezte az égőáldozatok és békeáldozatok bemutatását, megáldotta a népet Atyánk nevében. 3Majd minden izráelinek, férfiaknak és nőknek egyaránt, adott egy kenyeret, egy datolyalepényt és egy mazsolás lepényt.
4A léviták közül némelyeket arra rendelt, hogy Atyánk ládája előtt szolgáljanak, hogy segítségül hívják, hálát adjanak és dicsérjék Atyánkat. a a v4 A „segítségül hívni” azt jelenti, hogy Isten nevét szólítjuk — imádságban és nyilvános hirdetésben hívjuk őt. 5Ászáf volt a vezető, utána második Zakariás, majd Jeiél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Benájá, Óbéd-Edóm és Jeiél, lantokkal és hárfákkal; Ászáf pedig a cintányérokat zengette. 6Benájá és Jahaziél papok pedig rendszeresen trombitáltak Atyánk szövetségládája előtt.
Dávid hálaéneke Atyánkhoz
7Azon a napon rendelte először Dávid, hogy Ászáf és testvérei hálát adjanak Atyánknak: 8Adjatok hálát Atyánknak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között! 9Énekeljetek neki, zengjetek zsoltárt neki, beszéljetek minden csodájáról! 10Dicsekedjetek szent nevével, örüljön azoknak a szíve, akik Atyánkat keresik! 11Keressétek Atyánkat és az ő erejét, keressétek orcáját szüntelen! 12Emlékezzetek a csodákra, amelyeket tett, jeleire és döntéseire, amelyeket kihirdetett. 13Ti, Izráelnek, az ő szolgájának utódai, Jákób fiai, az ő választottai! 14Ő a mi Atyánk, ítéletei az egész földön érvényesek. 15Emlékezzetek örökké szövetségére, az igére, amelyet ezer nemzedékre parancsolt, 16a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, és esküjére, amelyet Izsáknak tett, 17amelyet Jákóbnak törvényül szabott, Izráelnek örök szövetségül, 18ezt mondva: „Neked adom Kánaán földjét kijelölt örökségedül.” 19Amikor még kevesen voltatok, jelentéktelenek és jövevények azon a földön, 20és vándoroltatok egyik néptől a másikhoz, egyik országból a másik néphez, 21nem engedte, hogy bárki elnyomja őket, királyokat is megfeddett miattuk,
22„Ne érintsétek felkentjeimet, és ne bántsátok prófétáimat!”
23Énekelj Atyánknak, te egész föld! Hirdessétek szabadítását napról napra! 24Beszéljétek el dicső tetteit a nemzetek között, csodáit minden nép előtt! 25Mert nagy a mi Atyánk, és igen méltó a dicséretre, félelmesebb minden istennél. 26Mert a népek istenei mind bálványok, a mi Atyánk pedig a mennyet alkotta. 27Fenség és méltóság van előtte, erő és öröm a hajlékában. 28Adjátok meg Atyánknak, népek nemzetségei, adjátok meg Atyánknak a dicsőséget és az erőt! 29Adjátok meg Atyánknak nevének dicsőségét, hozzatok ajándékot, és járuljatok elé! Imádjátok Atyánkat a szentség ékességében. 30Reszkess előtte, te egész föld! Bizony, a világ szilárdan áll, nem fog megrendülni soha. 31Örüljön az ég, és ujjongjon a föld, és mondják el a nemzetek között: „Atyánk uralkodik!” 32Zúgjon a tenger, és minden, ami betölti azt; ujjongjon a mező, és minden, ami rajta van! 33Akkor ujjonganak az erdő fái Atyánk előtt, mert eljön megítélni a földet. 34Adjatok hálát Atyánknak, mert jó, mert örökké tart hűséges szeretete! 35Ezt is mondjátok: „Szabadíts meg minket, Atyánk, gyűjts össze, és ments ki minket a nemzetek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.” 36Áldott legyen Atyánk öröktől fogva mindörökké! Ekkor az egész nép ezt mondta: „Ámen!” — és dicsérte Atyánkat.
Az istentisztelet rendje Atyánk ládája előtt
37Dávid tehát otthagyta Ászáfot és testvéreit Atyánk szövetségládája előtt, hogy rendszeresen szolgáljanak a láda előtt, ahogy az egyes napok megkívánták, 38és otthagyta Óbéd-Edómot és hatvannyolc testvérét is; Óbéd-Edóm, Jedútún fia és Hósá pedig kapuőrök voltak. 39Cádók pap pedig és paptársai Atyánk hajléka előtt szolgáltak az áldozóhalmon, amely Gibeónban volt, b b v39 Az „áldozóhalom” szabadtéri istentiszteleti hely volt, gyakran magaslaton épült. 40hogy égőáldozatokat mutassanak be Atyánknak az égőáldozati oltáron rendszeresen, reggel és este, egészen úgy, ahogy meg van írva Atyánk törvényében, amelyet Izráelnek parancsolt. 41Velük volt Hémán és Jedútún, és a többiek, akiket kiválasztottak és név szerint kijelöltek, hogy hálát adjanak Atyánknak, mert örökké tart hűséges szeretete. 42Hémánnál és Jedútúnnál trombiták és cintányérok voltak, hogy megszólaltassák azokat, meg hangszerek Atyánk szent énekeihez. Jedútún fiai pedig a kapuhoz voltak rendelve. 43Ekkor az egész nép elindult, mindenki a maga otthonába, Dávid pedig hazatért, hogy megáldja a háza népét.