Megszólal az ötödik trombita
Megnyílik a mélység, és emberarcú sáskák öt hónapon át gyötörnek mindenkit, akin nincs ott Atyánk pecsétje. Az emberek keresik a halált, és nem tudnak meghalni. Aztán kétszázmillió lovas megöli az emberiség egyharmadát. A túlélők megtartják bálványaikat, gyilkosságaikat és lopásaikat. Itt semmi sem vezet senkit megtérésre.
9 1Az ötödik angyal megfújta a trombitát, és láttam egy csillagot, amely az égből a földre hullott, és neki adatott a mélység aknájának kulcsa. 2Megnyitotta a mélység aknáját, és füst szállt fel belőle, mint egy nagy kemence füstje; az akna füstjétől elsötétült a nap és a levegő. 3A füstből pedig sáskák jöttek a földre, és olyan hatalmat kaptak, mint amilyen a föld skorpióinak van. 4Azt mondták nekik, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöld növényeket, se a fákat, csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs ott Atyánk pecsétje. a a v4 A pecsét azokat jelöli meg, akik Atyánkéi – ugyanaz az elpecsételés, amellyel Atyánk a szolgáit pecsételte el, ahogyan a 7. fejezet leírja. 5Nem kaptak engedélyt arra, hogy megöljék őket, hanem hogy öt hónapig gyötörjék őket – olyan gyötrelemmel, amilyet a skorpió marása okoz, amikor megmarja az embert. 6Azokban a napokban az emberek keresik majd a halált, de nem találják, vágynak meghalni, de a halál elmenekül előlük.
7A sáskák harcra kész lovakhoz hasonlítottak; a fejükön mintha aranykorona lett volna, az arcuk pedig olyan volt, mint az emberi arc. 8Olyan hajuk volt, mint a nők haja, a foguk pedig olyan, mint az oroszlánok foga. 9Olyan páncéljuk volt, mint a vaspáncél, a szárnyuk zúgása pedig olyan, mint a csatába rohanó sok ló és harci szekér robaja. 10A farkuk a skorpiókéhoz hasonlított, és fullánk volt rajta; ebben volt a hatalmuk, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek. 11Királyuk a mélység angyala – héberül Pusztulás, görögül Apollüón. b b v11 Mindkét név jelentése „Pusztító”.
12Az első jaj elmúlt; de íme, még két jaj következik ezek után.
13Majd a hatodik angyal is megfújta a trombitáját, és egy hangot hallottam, amely az Atyánk előtt álló aranyoltár négy szarva felől szólt, 14és ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Oldd el a négy angyalt, akiket megkötöztek a nagy folyónál, az Eufrátesznél!”
15Ekkor eloldották a négy angyalt, akik készen álltak arra az órára, napra, hónapra és évre, hogy megöljék az emberek egyharmadát. 16A lovasság száma kétszázmillió volt; hallottam a számukat. 17A látomásban így láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, zafírkék és kénsárga páncél volt rajtuk; a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, a szájukból pedig tűz, füst és kén tört elő. 18Ez a három csapás ölte meg az emberek egyharmadát: a tűz, a füst és a kén, amely a szájukból tört elő. 19A lovak hatalma ugyanis a szájukban és a farkukban van – a farkuk olyan, mint a kígyó, feje van, és ezzel ártanak.
20A többi ember pedig, akit nem ölt meg ez a csapás, mégsem tért meg kezük alkotásaitól – továbbra is imádták a démonokat és az arany, ezüst, bronz, kő és fa bálványokat, amelyek nem tudnak látni, hallani, se járni. 21És nem tértek meg gyilkosságaikból, varázslásaikból, paráznaságaikból és lopásaikból sem.
