Mózes az örökkévaló Atyához imádkozik

Mózesnek, Atyánk emberének imádsága.

Mózes az emberi életet örökkévaló Atyja mellé állítja: ezer év úgy múlik el, mint a tegnap éjjeli őrváltás, és az embereket elsodorja az idő, mint a reggeli füvet. Nem több napot kér, hanem bölcsességet, hogy számon tartsa őket, és annyi örömet, amennyi a nyomorúság éveinek megfelel.

90. fejezet.

Felséges Atyánk, te voltál a hajlékunk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt a hegyek megszülettek, mielőtt a földet és a világot létrehoztad, öröktől fogva mindörökké te vagy a mi Atyánk.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: „Térjetek vissza, emberek fiai!”

Mert ezer esztendő a te szemedben olyan, mint egy nap, amely már elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő az éjszakában. Elsodrod őket, mint az áradat; olyanok, mint az álom, mint a fű, amely reggel kihajt, reggel virágzik és kivirul, estére elhervad és elszárad.

Mert elemészt minket a haragod, felindulásod miatt megrémülünk. Magad elé állítottad a vétkeinket, titkos bűneinket orcád világosságába. Mert minden napunk elmúlik a haragod alatt, éveink véget érnek, mint egy sóhaj. Hetven esztendőt élünk, vagy nyolcvanat, ha az erőnk bírja; de csak fáradság és gyötrelem az egész, gyorsan elmúlik, és mi elszállunk. Ki ismeri haragod erejét? Felindulásod akkora, mint a félelem, amely téged megillet. Taníts meg minket a napjaink megszámlálására, hogy bölcs szívet nyerjünk.

Fordulj hozzánk, Atyánk! Meddig még? Könyörülj a szolgáidon! Elégíts meg minket reggel a te hűséges szereteteddel, hogy ujjongjunk és örvendezzünk egész életünkben. Örvendeztess meg minket annyi napon át, ahányon át megsanyargattál, annyi éven át, ahányban nyomorúságot láttunk. Lássák a szolgáid a te munkádat, és a fiaik a te fenségedet!

Legyen rajtunk a Felséges Atya jóindulata; kezünk munkáját tedd maradandóvá, igen, kezünk munkáját tedd maradandóvá!