A hamuba dőlt szentély

Ászáf tanítókölteménye.

A szentélyt felgyújtották és fejszékkel zúzták szét, nem maradt próféta, és senki sem tudja, meddig tart ez. Ászáf emlékezteti Atyját régebbi tetteire: kettéhasította a tengert, összezúzta a Leviatánt, megszabta a nyarat és a telet, és kéri, hogy tekintsen a szövetségre.

74. fejezet.

Atyánk, miért vetettél el minket örökre? Miért füstölög haragod legelőd juhai ellen?

Emlékezz gyülekezetedre, amelyet régen megszereztél, amelyet megváltottál, hogy örökséged törzse legyen – a Sion hegyére, ahol laktál. Irányítsd lépteidet ezekhez az örökös romokhoz, minden pusztuláshoz, amelyet az ellenség hozott a szentélyre.

Ellenségeid ordítoztak gyülekezőhelyeden; saját jeleiket állították fel jelül. Olyanok voltak, mint akik fölemelt fejszével vágnak a sűrű erdőben. Most pedig faragott díszeit baltával és kalapáccsal zúzzák szét. Felgyújtották szentélyedet; neved hajlékát földig meggyalázták. Ezt mondták magukban: „Zúzzuk össze mind egy szálig gyülekezőhelyeiket!” Felégették Atyánk minden gyülekezőhelyét az országban.

Nem látjuk jeleinket; nincs többé próféta, és senki sem tudja közöttünk, meddig tart ez. Meddig gúnyolódik még az ellenfél, Atyánk? Örökké gyalázza nevedet az ellenség? Miért húzod vissza kezedet, a jobbodat? Húzd elő ruhád öbléből, és vess véget mindennek!

Atyánk pedig ősidők óta királyom, aki szabadulást szerez szerte a földön.

Erőddel kettéosztottad a tengert; összetörted a tengeri szörnyek fejét a vizeken. Összezúztad a Leviatán fejét; a puszta állatainak adtad eledelül. Forrásokat és patakokat fakasztottál; kiszárítottad a soha ki nem apadó folyókat. Tiéd a nappal, tiéd az éjszaka is; te alkottad a holdat Te szabtad meg a föld minden határát; te alkottad a nyarat és a telet.

Emlékezz erre: gúnyolódik az ellenség, Atyánk, és balga nép gyalázza nevedet. Ne add a vadállatoknak gerlicéd életét; ne feledd el soha nyomorultjaid életét. ^a

Tekints a szövetségre, mert tele vannak az ország sötét helyei az erőszak tanyáival. Ne forduljon vissza szégyenben az elnyomott; a nyomorult és a szegény dicsérje nevedet.

Kelj fel, Atyánk, védd meg ügyedet; emlékezz, hogyan gúnyol téged a bolond egész nap. Ne feledd el ellenségeid lármáját, az ellened támadók zúgását, amely egyre csak erősödik.