Atyánk jó

Aszáf zsoltára.

Ászáf lába kis híján megcsúszott, mert irigyelte az egészséges, gőgös gazdagokat. Semmi sem oldódott meg, amíg be nem ment a szentélybe, és meg nem látta, hová jutnak. Bevallja, hogy oktalan volt, és rájön, hogy már birtokolta, amire vágyott: Atyja kezét, amely az övét fogja.

73. fejezet.

Bizony jó Atyánk Izráelhez, azokhoz, akik tiszta szívűek.

Az én lábam pedig majdnem megbotlott, lépteim kis híján megcsúsztak. Mert irigyeltem a kérkedőket, amikor láttam a gonoszok jólétét. Mert nincs kínjuk a halálban, testük egészséges és kövér. Nincs bajuk, mint másoknak, és nem sújtja őket csapás, mint a többi embert. Ezért a gőg a nyakláncuk, az erőszak ruhaként borítja be őket. Szemük kidülled a kövérségtől, szívük képzelgései féktelenül törnek elő. Gúnyolódnak, és rosszindulattal beszélnek, fennhéjázva elnyomással fenyegetnek. Az ég ellen nyitják a szájukat, és nyelvük büszkén jár a földön. Ezért népe hozzájuk fordul, és bőséggel issza a vizet. És ezt mondják: „Honnan tudná Isten? Van-e tudás a Felségesben?” Íme, ilyenek a gonoszok: mindig gondtalanok, és egyre gyarapítják gazdagságukat.

Bizony hiába tartottam tisztán a szívemet, és mostam ártatlanságban a kezemet. Mert nap mint nap csapás ér, és minden reggel büntetés sújt.

Ha azt mondtam volna: „Én is így beszélek”, elárultam volna gyermekeid nemzedékét. Amikor meg akartam érteni mindezt, fárasztó feladatnak tűnt a szememben, míg be nem mentem Atyánk szentélyébe; akkor megértettem, mi lesz a végük. Bizony síkos helyre állítod őket, pusztulásba döntöd őket. Milyen hirtelen pusztulnak el egy pillanat alatt, teljesen elsöprik őket a rémségek! Mint az álom, amikor felébred valaki, úgy veted meg őket, Uralkodó Atyám, mint a hiú árnyképeket, amikor fölserkensz.

Amikor keserű volt a szívem, és bensőmben gyötrődtem, Ostoba voltam és tudatlan, olyan voltam előtted, mint egy állat. Mégis mindig veled vagyok, te fogod a jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségbe fogadsz. Kim van nekem a mennyben rajtad kívül? És a földön sem kívánok mást, csak téged. Testem és szívem elenyészhet, de Atyánk a szívem ereje és örökké az osztályrészem.

Mert akik távol vannak tőled, elpusztulnak, véget vetsz mindenkinek, aki hűtlen hozzád. Nekem pedig jó Atyánk közelében lennem; az Uralkodó Atyát tettem menedékemmé, hogy hirdessem minden tettedet.