Ászáf bizalmi éneke
A karmesternek: „Ne semmisíts!” dallamára. Ászáf zsoltára. Ének.
A nép hálát ad, aztán Atyánk maga szól: ő szabja meg az ítélet idejét, ő tartja szilárdan a föld oszlopait, és megparancsolja a kérkedőknek, hogy ne fitogtassák erejüket. Az felemelkedés nem a térkép valamelyik irányából jön; ő az egyiket megalázza, a másikat felemeli.
75 1Hálát adunk neked, Atyánk, hálát adunk, mert neved közel van. Csodálatos tetteidről beszélnek az emberek.
2„A kiszabott időben, amelyet kiválasztok, igazságosan ítélek.
3„Amikor megremeg a föld és minden lakója, én tartom szilárdan az oszlopait. 4A kérkedőknek ezt mondom: »Ne kérkedjetek!«, a gonoszoknak pedig: »Ne fitogtassátok a hatalmatokat!« a a v4 A „szarv” itt az erőt és a gőgöt jelképezi – „felemelni a szarvat” annyit jelent, mint saját hatalmát fennen hirdetni. 5Ne fitogtassátok olyan gőgösen a hatalmatokat, ne beszéljetek ilyen nagy önteltséggel!”
6Mert sem keletről, sem nyugatról, sem a pusztából nem emelheti fel magát senki. 7Atyánk az, aki ítél: az egyiket megalázza, a másikat felemeli. 8Atyánk kezében pohár van, habzó borral, jól megkeverve, és kitölti; a föld minden gonosza fenékig ürítse ki. 9Én pedig hirdetem ezt mindörökké, zsoltárt éneklek Jákób Istenének.
10„Letöröm a gonoszok minden hatalmát, de az igazak hatalma felmagasztaltatik.”
