Milyen jó dicséretet énekelni

Atyánk megszámlálja a csillagokat, és mindegyiket nevén nevezi, de bekötözi a megtört szívűeket is. Ő küldi a havat és a jégesőt, aztán a szót, amely elolvasztja őket. Nem a ló ereje és nem az emberi erő gyönyörködteti, hanem azok, akik szeretetében reménykednek.

147. fejezet.

Halleluja! Milyen jó Atyánknak dicséretet énekelni, milyen kedves és illő őt dicsérni!

Atyánk felépíti Jeruzsálemet, összegyűjti Izráel szétszóródott népét. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. Megszámlálja a csillagokat, mindegyiket néven szólítja. Nagy a mi felséges Atyánk, és hatalma nagy, értelmének nincs határa. Atyánk felemeli az alázatosakat, a gonoszokat földre sújtja.

Énekeljetek Atyánknak hálaadással, zengjetek neki lanttal! Felhőkkel borítja be az eget, esőt küld a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. Megadja az állatoknak eledelüket, és a holló fiókáinak, ha kiáltanak. Nem a ló erejében telik kedve, nem is a férfi lábszárában leli örömét. Atyánk szíve azokban gyönyörködik, akik félik őt, akik hűséges szeretetében bíznak.

Dicsérd Atyánkat, Jeruzsálem! Dicsérd Atyádat, Sion! Mert megerősíti kapuid zárait, megáldja gyermekeidet falaid között. Békét ad határaidnak, a legjava búzával elégít meg téged. Elküldi parancsát a földre, igéje gyorsan fut. Olyan havat ad, mint a gyapjú, zúzmarát szór, mint a hamut. Jégesőjét úgy szórja, mint a morzsát, ki állhat meg az ő hidege előtt? Elküldi igéjét, és felolvasztja a jeget, feltámasztja szelét, és folynak a vizek. Kijelenti igéjét Jákóbnak, rendelkezéseit és ítéleteit Izráelnek. Egyetlen más néppel sem bánt így, ítéleteit nem ismerik. Halleluja!