Jeremiás 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹Júda bűne vastollal van bevésve, gyémántheggyel felírva szívük táblájára és oltáraik szarvaira,

²„miközben gyermekeik emlékeznek oltáraikra és Asérá-oszlopaikra a zöldellő fák mellett a magas dombokon. ^a a v2 Az Asérá-oszlopok faragott fatárgyak voltak, amelyeket Asérá, egy kánaáni termékenységistennő tiszteletére állítottak fel. ³Hegyemet a nyílt mezőn, gazdagságodat és minden kincsedet prédára adom, magaslataidat is, a bűn miatt, amely egész területeden elterjedt. ⁴A saját kezed által elveszíted az örökséget, amelyet neked adtam, és ellenségeidnek szolgálni kényszerítlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert tüzet gyújtottál haragomban, amely örökké égni fog.

⁵Ezt mondja Atyánk: Átkozott az az ember, aki pusztán emberekben bízik, aki emberi erőre támaszkodik, és akinek szíve elfordul tőlem. ⁶Olyan lesz, mint egy bokor a pusztaságban, amely soha nem talál enyhülést, még akkor sem, amikor az eljön, és a sivatag kiszáradt helyein lakik, sós földön, ahol senki sem él. ⁷De áldott az az ember, aki bennem bízik, akinek bizodalma bennem van. ⁸Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a patak felé ereszti gyökereit. Nem fél, amikor jön a hőség; lombja zöld marad. Nem aggódik az aszály évében, és soha nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. ⁹A szív csalárdabb mindennél, és gyógyíthatatlan – ki érti meg? ¹⁰Én, Atyád, megvizsgálom a szívet, és próbára teszem az elmét, hogy mindenkinek megfizessek útjai szerint, tettei érdeme szerint. ¹¹Mint a fogoly, amely olyan tojásokon ül, amelyeket nem ő tojt, olyan az, aki igazságtalanul szerez gazdagságot. Élete derekán elhagyja a gazdagság, és a végén bolondnak bizonyul.”

¹²Dicsőséges trón, kezdettől fogva felmagasztalva, ez a mi szentélyünk helye. ¹³Atyánk, Izráel reménysége, mindazok, akik elhagynak téged, szégyent vallanak. Akik elfordulnak tőled, a porba íratnak, mert elhagyták Atyánkat, az élő víz forrását.

¹⁴Gyógyíts meg, Atyám, és meggyógyulok; szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy az, akit dicsérek. ¹⁵Nézd, egyre csak ezt mondják nekem: „Hol van Isten szava? Jöjjön hát el most!” ¹⁶De én nem menekültem el attól, hogy pásztor legyek a te szolgálatodban, és nem is kívántam a kétségbeesés napját. Te tudod, mi hagyta el ajkamat; nyitva volt előtted. ¹⁷Ne légy rettenetté számomra; te vagy a menedékem a veszedelem napján. ¹⁸Szégyenüljenek meg üldözőim, de én ne; rémüljenek meg ők, de én ne. Hozd rájuk a veszedelem napját; zúzd össze őket kétszeres pusztulással.

Atyánk szombati hűségre szólít

¹⁹Ezt mondta nekem Atyánk: Menj, és állj ki a Nép Kapujába, ahol Júda királyai ki- és bejárnak, és Jeruzsálem minden kapujába,

²⁰és mondd nekik: Halljátok Atyánk szavát, Júda királyai, egész Júda, és mindenki Jeruzsálemben, aki bemegy ezeken a kapukon. ²¹Ezt mondja Atyánk: Vigyázzatok életetekre – ne hordjatok terhet szombaton, és ne hozzatok be semmit Jeruzsálem kapuin. ²²Ne vigyetek ki terhet házaitokból szombaton, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatot, ahogyan megparancsoltam atyáitoknak. ²³De ők nem hallgattak rá, és nem figyeltek; megkeményítették nyakukat, nem akarták meghallani, sem elfogadni az intést. ²⁴De ha valóban hallgattok rám – így szól Atyánk –, és nem hoztok be terhet ennek a városnak a kapuin szombaton, hanem megszentelitek a szombatot, és nem végeztek rajta semmiféle munkát, ²⁵akkor királyok és fejedelmek, akik Dávid trónján ülnek, bevonulnak ennek a városnak a kapuin, harci kocsikon és lovakon – ők, vezéreik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói –, és ez a város örökké lakott marad. ²⁶Eljönnek az emberek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, az alföldről, a hegyvidékről és a Negevből, és égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot hoznak Atyánk házába. ²⁷De ha nem hallgattok rám – hogy megszenteljétek a szombatot, és ne hordjatok terhet Jeruzsálem kapuin szombaton –, tüzet gyújtok a kapuiban, amelyet nem lehet eloltani, és megemészti Jeruzsálem palotáit.