Jeremiás 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Ez az ige szólt Jeremiáshoz Atyánktól:

²„Indulj, menj le a fazekas házába, és ott hallatom veled igéimet!”

³Lementem tehát a fazekas házába, és láttam, hogy éppen a korongon dolgozik. ⁴De az edény, amelyet az agyagból formált, elromlott a fazekas kezében; ekkor újraformálta egy másik edénnyé, ahogyan jónak látta.

⁵Ekkor így szólt hozzám Atyánk igéje:

⁶„Vajon nem bánhatok-e úgy veletek, mint ez a fazekas, Izráel háza? – így szól Atyátok. – Íme, ahogyan az agyag van a fazekas kezében, úgy vagytok ti is az én kezemben, Izráel háza.” ⁷„Bármikor szólhatok egy népről vagy országról, hogy kitépjem, leromboljam és elpusztítsam, ⁸de ha az a nép, amely ellen szóltam, megtér a gonoszságából, akkor megbánom a veszedelmet, amelyet neki szántam. ⁹Máskor szólhatok egy népről vagy országról, hogy felépítsem és elültessem, ¹⁰de ha olyat tesz, amit rossznak látok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom azt a jót, amelyet szántam neki.

¹¹Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Ezt mondja Atyátok: »Íme, veszedelmet formálok ellenetek, és tervet szövök ellenetek. Térjen meg mindegyikőtök a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!«” ^a a v11 A »formálás« szó itt ugyanaz, amelyet a korongjánál dolgozó fazekasra használ a szöveg – Atyánk, a fazekas, arra figyelmeztet, hogy most azokat a következményeket formálja, amelyeket népének saját döntései indítottak el.

¹²De ők ezt mondják: „Hiábavaló! A magunk tervei szerint élünk, mindegyikünk a maga konok, gonosz szíve szerint cselekszik.”

¹³Azért ezt mondja Atyánk: Kérdezzétek meg a népeket: ki hallott ilyet? Igen szörnyű dolgot művelt Izráel szűze. ¹⁴Vajon elhagyja-e a Libánon hava valaha a sziklás lejtőket? Kiapadnak-e valaha a távoli forrásokból eredő hűvös vizek? ¹⁵Az én népem mégis elfeledett engem: haszontalan bálványoknak tömjéneznek, amelyek megbotlásra késztetik népemet az ősi utakon, hogy mellékutakon, egyenetlen, járatlan ösvényeken járjanak, ¹⁶pusztasággá téve országukat, örökös gúny tárgyává; aki csak elmegy mellette, megborzad, és a fejét csóválja. ¹⁷Mint a keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat mutatom nekik, nem az arcomat veszedelmük napján.

¹⁸Ezt mondták: „Gyertek, szőjünk tervet Jeremiás ellen! Hiszen nem vész el a tanítás a paptól, a tanács a bölcstől, az ige a prófétától. Gyertek, verjük meg a nyelvünkkel, és ne figyeljünk egyetlen szavára sem!” ¹⁹Figyelj rám, Atyám, és halld meg vádlóim hangját! ²⁰Hát rosszal kell fizetni a jóért? Mégis vermet ástak, hogy elvegyék az életemet. Emlékezz arra, hogyan álltam előtted, hogy jót szóljak értük, és elfordítsam róluk haragodat. ²¹Juttasd hát gyermekeiket éhínségre, add őket a kard hatalmába! Legyenek feleségeik gyermektelenek és özvegyek, férfiaik essenek a halál martalékává, ifjaikat járja át a kard a harcban! ²²Hangozzék kiáltás a házaikból, amikor hirtelen fosztogatókat hozol rájuk, mert vermet ástak, hogy elfogjanak, és csapdát rejtettek el a lábam elé. ²³De te, Atyám, ismered minden tervüket, hogy megöljenek. Ne bocsásd meg vétküket, és ne töröld el bűnüket magad elől! Bukjanak el előtted, bánj el velük haragod idején!