Atyánk megparancsolja Jeremiásnak, hogy ne nősüljön meg
Atyánk megparancsolja Jeremiásnak, hogy ne nősüljön meg, ne menjen temetésre, ne üljön lakomához – az ő saját élete lesz a jele annak, hogy a megszokott vigasztalásnak vége. Amikor a nép megkérdezi, mit vétett, ő kertelés nélkül megmondja. A száműzetésen túl pedig az egyiptomi kivonulásnál is nagyobb hazatérés várja őket.
16 1Így szólt hozzám Atyánk igéje:
2„Ne végy feleséget, és ne legyen fiad, se leányod ezen a helyen!”
3Mert ezt mondja Atyánk azokról a fiakról és leányokról, akik ezen a helyen születnek, meg az anyákról, akik szülik őket, és az apákról, akik nemzik őket ezen a földön:
4Halálos betegségekben halnak meg, nem siratják és nem temetik el őket, olyanok lesznek, mint a trágya a földön. Fegyver és éhínség pusztítja el őket, holttestük pedig az ég madarainak és a föld vadainak lesz az eledele.
5Ezt mondja Atyánk: Ne menj be a gyászházba, ne menj el sem siratni, sem gyászolni őket, mert megvontam békességemet ettől a néptől – így szól Atyánk –, hűséges szeretetemet és irgalmamat. 6Nagyok és kicsik halnak meg ezen a földön, és nem temetik el őket: nem gyászolják, nem vagdossák össze magukat, és nem nyírják kopaszra a fejüket értük. a a v6 A test összevagdosása és a fej kopaszra nyírása a gyász hagyományos jelei voltak az ókori Izráelben. 7Senki sem töri meg a kenyeret a gyászolókkal, hogy megvigasztalja őket a halott miatt, és senki sem nyújtja nekik a vigasztalás poharát apjukért vagy anyjukért. b b v7 A „vigasztalás pohara” közös ital volt, amelyet a gyászoló családoknak nyújtottak a temetés után; itt még ez a megszokott vigasz is megszűnik.
8És ne menj be a lakoma házába sem, hogy leülj velük enni és inni. 9Mert ezt mondja a Seregek Atyja, Izráel Atyja: Szemetek láttára, a ti napjaitokban elnémítom ezen a helyen az öröm és a vígság hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.
10Amikor pedig elmondod ennek a népnek mindezeket a szavakat, és megkérdezik tőled: „Miért rendelt el ellenünk Atyánk ekkora veszedelmet? Mi a mi bűnünk, és mi a mi vétkünk, amellyel vétkeztünk Atyánk ellen?”
11Akkor ezt mondd nekik: Azért, mert atyáitok elhagytak engem – így szól Atyánk –, más isteneket követtek, azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és nem tartották meg tanításomat.
12Ti pedig rosszabbul cselekedtetek, mint atyáitok: mindegyikőtök a maga gonosz és makacs szíve után ment, és nem hallgatott rám. 13Ezért kivetlek benneteket erről a földről arra a földre, amelyet sem ti, sem atyáitok nem ismertetek, és ott szolgáltok majd más isteneknek éjjel-nappal, mert nem leszek kegyelmes hozzátok.
14„Eljön az idő – így szól Atyánk –, amikor nem mondják többé: »Él Atyánk, aki felhozta Izráelt Egyiptomból«,
15hanem: »Él Atyánk, aki felhozta Izráel fiait északról és mindazokból az országokból, ahová szétszórta őket.« Mert visszaviszem őket a földjükre, amelyet atyáiknak adtam. c c v15 Az ígéret egy hazatérésről, amely nagyobb az egyiptomi szabadításnál — Atyánk összegyűjti gyermekeit minden földről, ahová szétszórta őket.
16„Nézzétek, sok halászért küldök – így szól Atyánk –, és azok kihalásszák őket. Azután sok vadászért, akik levadásszák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból. 17Mert szemem ügyel minden útjukra, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és bűnük sincs elrejtve szemem elől. 18Először kétszeresen fizetek meg bűnükért és vétkükért, mert förtelmes bálványaik holttesteivel tették tisztátalanná földemet, és utálatosságaikkal töltötték meg örökségemet.”
19Atyám, én erősségem és váram, menedékem a nyomorúság napján! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld végéről, és ezt mondják: „Atyáink csupa hazugságot örököltek, hiábavalóságokat, amelyeknek semmi hasznuk. 20Csinálhat-e magának az ember isteneket? Hiszen ezek nem istenek!”
21„Ezért íme, most megismertetem velük, megismertetem velük kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy a nevem: az Atya.”
