Még Mózes és Sámuel is
Atyánk azt mondja: még Mózes vagy Sámuel sem tudná ezt elhárítani. Jeremiás összeroppan a teher alatt, megátkozza születése napját, és megkérdezi, nem lett-e Atyja olyan, mint a kiszáradó patak. A válasz feltételhez kötött: térj meg, mondd ki, ami értékes, és bronzfallá teszlek.
15 1Akkor ezt mondta nekem Atyánk: „Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, akkor sem fordulna a szívem ehhez a néphez. Küldd el őket színem elől, menjenek!” 2Ha pedig megkérdezik tőled: „Hová menjünk?”, ezt mondd nekik: „Így szól Atyánk: aki halálra szánt, az a halálé; aki fegyverre, az a fegyveré; aki éhínségre, az az éhínségé; aki fogságra, az a fogságé.”
3„Négyféle pusztítót rendelek ellenük – így szól Atyánk –: a fegyvert, hogy öljön, a kutyákat, hogy elhurcolják, az ég madarait és a föld vadállatait, hogy faljanak és pusztítsanak. 4Iszonyattá teszem őket a föld minden országa előtt Manassé miatt, aki Ezékiás fia volt, Júda királya, azért, amit Jeruzsálemben tett.”
5„Ki szán meg téged, Jeruzsálem? Ki gyászol téged? Ki áll meg akár csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagy? 6Elvetettél engem – így szól Atyánk –, egyre csak hátrálsz. Ezért kinyújtottam ellened a kezemet, és elpusztítottalak – belefáradtam, hogy megszánjalak. 7Szórólapáttal szórtam szét őket az ország kapuiban. Gyermekeiktől fosztottam meg őket, elpusztítottam népemet, mert nem tértek le útjaikról. a a v7 Szórás: a gazda a kicsépelt gabonát a levegőbe dobta, hogy a szél elfújja a haszontalan pelyvát, és csak a gabona maradjon. 8Özvegyeik többen lettek, mint a tenger homokja. Az ifjak anyái ellen pusztítót hoztam délben; hirtelen gyötrelmet és rettegést zúdítottam rá. 9Aki hetet szült, elerőtlenedik, kileheli lelkét. Lenyugodott a napja, még nappal volt; megszégyenült és gyalázat érte. A maradékot pedig fegyverre adom ellenségeik előtt – így szól Atyánk.”
Jeremiás gyötrődve kiált
10Jaj nekem, anyám, hogy megszültél – a viszály és a perlekedés emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsön, és nem is kértem kölcsön, mégis mindenki átkoz engem.
11Atyánk ezt mondta: „Megszabadítalak a javadra; elérem, hogy az ellenség hozzád esedezzen a baj és a szorongatás idején.” 12Össze lehet-e törni a vasat – az északi vasat – és a bronzot? 13„Gazdagságodat és kincseidet prédára adom, ingyen, minden bűnöd miatt, az egész határodban. 14Szolgálatra kényszerítlek ellenségeidnél egy olyan országban, amelyet nem ismersz, mert tűz lobbant fel haragomban, és ellened fog égni.”
15Te tudod, Atyám; emlékezz meg rólam, és viselj gondot rám, szolgáltass igazságot nekem üldözőimmel szemben. Légy türelmes hozzám, és ne ragadj el; tudd meg, hogy éretted viselem a gyalázatot. 16Igéid megtaláltattak, és én megettem azokat, igéid örömömmé lettek és szívem gyönyörűségévé, mert a te nevedet viselem, a mennyei seregek Atyja. 17Nem ültem a mulatozók körében, és nem vigadtam; kezed miatt ültem egyedül, mert felháborodással töltöttél el. 18Miért tart örökké a fájdalmam, és miért gyógyíthatatlan a sebem, amely nem akar begyógyulni? Olyan leszel-e hozzám, mint a csalóka patak, mint a vizek, amelyek elapadnak?
19Ezért így szól Atyánk: Ha megtérsz, helyreállítalak, hogy újra elém állhass. Ha a drágát hozod elő, nem a hitványat, akkor az én szám leszel. Ők térjenek hozzád, de te ne térj hozzájuk. 20Ezzel a néppel szemben megerősített bronzfallá teszlek; harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak – így szól Atyánk. 21„Megszabadítalak a gonoszok kezéből, és kiváltalak a kegyetlenek markából.”
