Jeremiás 14 FHB Father's Heart Bible™

14 ¹Ez Atyánk igéje, amely Jeremiáshoz szólt a szárazság idején: ²Gyászol Júda, kapui elhagyatottak; népe gyászolva ül a földön, és kiáltás száll fel Jeruzsálemből.

³„A főemberek vízért küldik szolgáikat; a kutakhoz mennek, de nem találnak vizet. Üres korsókkal térnek vissza; szégyenkeznek és megszégyenülnek, és befödik a fejüket. ⁴Mivel megrepedezett a föld, mert nem esett eső a földre, szégyenkeznek a földművesek; befödik a fejüket. ⁵Még a szarvastehén is elhagyja a mezőn újszülött borját, mert nincs fű. ⁶A vadszamarak a kopár magaslatokon állnak; levegő után kapkodnak, mint a sakálok; szemük elhomályosul, mert nincs fű. ⁷»Bár vétkeink ellenünk tanúskodnak, cselekedj, Atyánk, a te nevedért; mert újra meg újra elfordultunk tőled – vétkeztünk ellened. ⁸Izráel reménysége, Izráel Szabadítója a nyomorúság idején, miért vagy olyan, mint egy idegen az országban, mint egy vándor, aki csak éjszakára áll meg? ⁹Miért vagy olyan, mint egy megdöbbent ember, mint egy harcos, aki nem tud megmenteni? Pedig te, Atyánk, közöttünk vagy, és a te nevedről neveznek minket; ne hagyj el minket!«

¹⁰„Ezt mondja Atyánk erről a népről: »Úgy szerettek kóborolni; nem tartóztatták meg lábukat. Ezért nem gyönyörködöm bennük; most számon tartom bűnüket, és megbüntetem vétkeiket.«

¹¹Majd ezt mondta nekem Atyánk: „Ne imádkozz ennek a népnek a javáért! ¹²Ha böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat; ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem fogadom el azokat. Véget vetek nekik fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel.”

Próféták, akik hazudnak Atyánk nevében

¹³Ekkor ezt mondtam: „Ó, Uram, Atyám, nézd – a próféták ezt mondják nekik: »Nem kell szembenéznetek a fegyverrel, és éhínség sem jön rátok, hanem tartós békét adok nektek ezen a helyen.«”

¹⁴Ekkor ezt mondta nekem Atyánk: „A próféták hazugságot prófétálnak az én nevemben. Nem küldtem, nem parancsoltam, és nem szóltam hozzájuk. Hamis látomást, haszontalan jövendölést és saját elméjük csalárdságát prófétálják nektek. ¹⁵Ezt mondja Atyánk a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, bár nem küldtem őket, és azt mondják: »Sem fegyver, sem éhínség nem éri ezt az országot«: Fegyver és éhínség által vesznek el azok a próféták. ¹⁶A népet pedig, amelynek prófétálnak, kidobják Jeruzsálem utcáira az éhínség és a fegyver miatt, és senki sem temeti el őket – sem őket, sem feleségüket, fiaikat és leányaikat. Rájuk zúdítom saját gonoszságukat.

¹⁷Mondd meg nekik ezt: »Szemem könnyet ontson éjjel és nappal, szüntelenül, mert népem szűz leánya összetört egy súlyos csapástól, gyógyíthatatlan sebtől. ^a a v17 Itt Atyánk olyan szavakat ad Jeremiásnak, amelyek az ő saját könnyeit hordozzák – egy Atya fájdalmát a gyógyíthatatlanul megsebzett gyermekei fölött, aki éjjel-nappal siratja őket.

¹⁸Ha kimegyek a mezőre, ott fekszenek a fegyverrel megöltek; ha bemegyek a városba, ott az éhínség pusztítása. Mert próféta és pap egyaránt olyan földön űzi mesterségét, amelyet nem is ismer.«”

¹⁹Végleg elvetetted Júdát? Megutálta szíved Siont? Miért vertél meg minket úgy, hogy nincs gyógyulás számunkra? Békességet reméltünk, de nem jött semmi jó; a gyógyulás idejét vártuk, de ehelyett rettegés van.” ²⁰Elismerjük gonoszságunkat, Atyánk, és atyáink vétkét; vétkeztünk ellened. ²¹A te nevedért ne vess meg minket; ne gyalázd meg dicsőséges trónodat. Emlékezz meg szövetségedre, amelyet velünk kötöttél, és ne szegd meg azt! ²²Tudnak-e esőt adni a nemzetek hitvány bálványai közül bármelyik is? Vagy az egek maguktól tudnak-e záport adni? Nem te vagy-e az, Atyánk? Beléd vetjük reménységünket, mert te vagy az, aki mindezt cselekszi.