Jeremiás 13 FHB Father's Heart Bible™

13 ¹Ezt mondta nekem Atyánk: „Menj, végy magadnak egy len ágyékkötőt, kösd a derekadra, de vízhez ne érjen!”

²Megvettem az ágyékkötőt, ahogy Atyánk mondta, és a derekamra kötöttem.

³Akkor másodszor is szólt hozzám Atyánk szava:

⁴„Vedd az ágyékkötőt, amelyet vettél, amely a derekadon van, kelj fel, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el egy sziklahasadékban!”

⁵Elmentem, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogy Atyánk megparancsolta nekem.

⁶Sok nap múlva ezt mondta nekem Atyánk: „Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és hozd el az ágyékkötőt, amelyről azt mondtam neked, hogy ott rejtsd el!”

⁷Elmentem az Eufráteszhez, kiástam az ágyékkötőt, és kivettem onnan, ahová elrejtettem. De tönkrement, semmire sem volt jó.

⁸Akkor így szólt hozzám Atyánk szava:

⁹„Ezt mondja Atyánk: Így teszem tönkre Júda gőgjét és Jeruzsálem nagy gőgjét. ¹⁰Ez a gonosz nép, amely nem hajlandó hallgatni szavaimra, amely szívének makacssága után jár, és más isteneket követ, hogy azokat szolgálja, és leboruljon előttük, olyan lesz, mint ez az ágyékkötő: semmire sem jó. ¹¹Ahogy az ágyékkötő odatapad az ember derekához, úgy tapasztottam magamhoz egész Izráelt és egész Júdát – így szól Atyánk –, hogy népemmé legyenek, hírnevemmé, dicséretemmé és dicsőségemmé, de nem hallgattak rám.

Minden korsó megtelik ítélettel

¹²„Mondd meg tehát nekik: Ezt mondja Izráel Atyja: Minden korsót borral kell megtölteni. Erre azt felelik majd: »Hát nem tudjuk, hogy minden korsót borral kell megtölteni?« ¹³Akkor mondd meg nekik: Ezt mondja Atyánk: Íme, megtöltök részegséggel mindenkit, aki ezen a földön lakik – a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját. ¹⁴Egymáshoz csapom őket, a szülőket és a gyermekeket egyaránt – így szól Atyánk. Nem szánom, nem kímélem és nem könyörülök meg, hanem elpusztítom őket.”

Halljátok meg, mielőtt leszáll a sötétség

¹⁵Halljátok meg, és figyeljetek, ne legyetek gőgösek, mert Atyánk szólt! ¹⁶Adjatok dicsőséget Atyátoknak, mielőtt sötétséget hoz, mielőtt megbotlik a lábatok a homályba boruló hegyeken; világosságra vártok, de ő mély homállyá változtatja, és sűrű sötétséggé teszi. ¹⁷De ha nem hallgattok rá, titokban sírok majd gőgötök miatt; a szemem keservesen sír, és könnyekben ázik, mert fogságba vitték Atyánk nyáját. ¹⁸Mondd a királynak és az anyakirálynénak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek le, mert lehullott fejetekről ékes koronátok. ¹⁹A Délvidék városai zárva vannak, nincs, aki megnyitná őket. Egész Júdát fogságba vitték, fogságba vitték mindenestül. ²⁰Emeld fel a szemed, és nézd azokat, akik észak felől jönnek. Hol van a nyáj, amelyet rád bíztak, a te gyönyörű nyájad? ²¹Mit mondasz majd, amikor Atyánk uralkodóul rendeli föléd azokat, akiket te magad neveltél bizalmas szövetségeseiddé? Nem fognak el a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyt? ²²És ha azt kérdezed magadban: „Miért történt mindez velem?” – a nagy bűnöd miatt hajtották fel a ruhád szegélyét, és erőszakot tettek rajtad. ²³Vajon az etióp meg tudja-e változtatni a bőrét, vagy a párduc a foltjait? Akkor ti is tudnátok jót tenni, ti, akik a rosszhoz szoktatok. ^a a v23 Kús Egyiptomtól délre, a Nílus felső folyása mentén fekvő föld volt, a mai Szudán és Etiópia vidékén.

²⁴Szétszórlak benneteket, mint a pelyvát, amelyet elhord a pusztai szél. ²⁵Ez a te sorsod, a rész, amelyet kimértem neked – így szól Atyánk –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál. ²⁶„Ezért én magam hajtom fel a ruhád szegélyét az arcodra, és láthatóvá lesz a gyalázatod. ²⁷Házasságtöréseidet, kéjes nyerítésedet, szégyentelen paráznaságodat – a halmokon és a mezőn láttam utálatos tetteidet. Jaj neked, Jeruzsálem! Meddig tart még, míg megtisztulsz?”