Gőg a bukás előtt

Megkérdezik a fáraót, ki hasonlítható hozzá, majd megmutatják neki Asszíriát: egy cédrust, amely olyan magas volt, hogy madarak fészkeltek benne, és Éden fái irigyelték, de gőgje miatt kivágták, árnyékát elhagyták, törzsét a sírgödörbe küldték. Éppen a hasonlítás a lényeg.

31. fejezet.

A tizenegyedik év harmadik hónapjának első napján így szólt hozzám Atyánk igéje:

„Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és sokaságának: Kihez vagy fogható nagyságodban? Asszíria cédrus volt a Libánonon, szép gallyakkal és erdei árnyékkal, égbe nyúló magasságával, csúcsa a felhők között. A vizek tették naggyá, a mélység növesztette magasra, folyói körülfolyták ültetésének helyét, és csatornáit kibocsátotta a mező minden fájához. Ezért magassága a mező minden fája fölé emelkedett; ágai megsokasodtak, és gallyai meghosszabbodtak a bőséges víztől, amint szétterjedt. Ágain fészkelt az ég minden madara, gallyai alatt ellett a mező minden vadja, és árnyékában lakott minden nagy nemzet. Szép volt nagyságában, hosszú gallyaival, mert gyökerei a bőséges vizekig nyúltak le. Atyánk kertjében a cédrusok nem vetekedhettek vele, a ciprusok nem értek fel ágaival, és a platánfák nem voltak olyanok, mint a gallyai. Atyánk kertjében egyetlen fa sem volt hozzá fogható szépségben. Én tettem széppé sok gallyával, és Éden minden fája, amely Atyánk kertjében volt, irigyelte őt.”

Ezt mondja a mindenható Atya: „Mivel magasra tört, csúcsát a felhők közé emelte, és szíve felfuvalkodott magassága miatt, kiszolgáltattam a nemzetek hatalmasának, aki bizonyosan elbánt vele; gonoszsága miatt elűztem. Idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei kivágták és otthagyták. Gallyai a hegyekre és minden völgybe hullottak, ágai összetörve hevertek a föld minden szakadékában, és a föld minden népe eltávozott árnyékából, és elhagyta őt. Kidőlt törzsén telepszik meg minden madár, és gallyai közt minden vadállat, hogy a jól öntözött fák közül egy se tornyosuljon magasra, és ne emelje csúcsát a felhők közé, és a vizet ivók közül egy se nőjön ilyen magasra. Mert mind halálra adattak, a föld mélységébe, a halandók közé, a verembe szállókkal.”

Ezt mondja a mindenható Atya: „Azon a napon, amelyen leszállt a sírba, gyászba borítottam miatta a mélységet, és befedtem; visszatartottam folyóit, és a bőséges vizek elapadtak. Miatta elsötétítettem a Libánont, és a mező minden fája elhervadt miatta. Zuhanásának hangjára megrendítettem a nemzeteket, amikor levetettem a sírba a verembe szállókkal. Akkor a föld mélységében megvigasztalódott Éden minden fája, a Libánon legszebb és legjava fái, mind, amelyek vizet isznak. Ők is leszálltak vele a sírba, a fegyverrel megöltekhez – azok, akik a támaszai voltak, akik árnyékában laktak a nemzetek között.”

„Éden fái közül melyik ért fel dicsőségben és nagyságban veled? Mégis Éden fáival együtt leszállítanak a föld mélységébe, hogy a körülmetéletlenek közt feküdj, a fegyverrel megöltekkel. Ez a fáraó és minden sokasága – így szól a mindenható Atya.”