Emlékezzetek arra, amit a szemetek látott
Mózes emlékezteti azokat, akik látták, mit tett Atyánk Egyiptomban, és Dátánnal és Abirámmal. Az ígéret földjét nem lábbal öntözik, mint Egyiptomot; az ég esőjét issza, így termése tőle függ. Áldás és átok két egymással szemközti hegyre kerül.
11 1Szeressétek azért Atyátokat, és tartsátok meg mindenkor az előírásait, a rendelkezéseit, a döntéseit és a parancsolatait. 2Tudjátok meg ma – hiszen nem a gyermekeitekhez szólok, akik nem élték át és nem látták Atyátok fenyítését, a nagyságát, az erős kezét és a kinyújtott karját, 3a jeleit és a tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraó, Egyiptom királya és egész országa ellen, 4és azt, amit Egyiptom seregével, lovaival és harci kocsijaival tett, amikor rájuk zúdította a Vörös-tenger vizét, miközben üldöztek titeket, és Atyánk elpusztította őket mind a mai napig; 5és azt, amit értetek tett a pusztában, amíg el nem jutottatok erre a helyre; 6és azt, amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának a fiaival tett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket, a háznépüket, a sátraikat és minden élőlényt, amely hozzájuk tartozott, egész Izráel közepette. 7A saját szemetekkel láttátok Atyánk minden nagy tettét.
8Tartsátok meg azért mind a parancsot, amelyet ma adok nektek, hogy erősek legyetek, bevonuljatok és birtokba vegyétek a földet, amelyre átkeltek, hogy birtokba vegyétek, 9és hogy sokáig éljetek azon a földön, amelyet Atyánk esküvel ígért atyáitoknak és utódaiknak, a tejjel és mézzel folyó földön. 10Mert az a föld, amelyre bevonultok, hogy birtokba vegyétek, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek, ahol elvetettétek a magotokat, és lábbal öntöztétek, mint egy veteményeskertet. a a v10 Az egyiptomi földművesek lábbal hajtott csatornákkal vezették a Nílus áradó vizét a sík mezőkre – egészen másként, mint Kánaán esővel öntözött dombjain. 11Az a föld pedig, amelyre átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyek és völgyek földje, amely az ég esőjéből issza a vizet. 12Olyan föld, amelyre Atyátok visel gondot; Atyátok szeme állandóan rajta van az év elejétől az év végéig. 13Ha valóban engedelmeskedtek a parancsoknak, amelyeket ma adok nektek, és szeretitek Atyátokat, és teljes szívetekből és teljes lelketekből szolgáljátok, 14akkor földetekre esőt adok a maga idejében, korai és kései esőt, hogy betakaríthassátok a gabonátokat, a mustotokat és az olajotokat. b b v14 A korai esők ősszel hullanak, hogy fellazítsák a talajt a vetéshez; a kései esők tavasszal érkeznek, közvetlenül az aratás előtt. 15Füvet is adok a mezőtökön a jószágotoknak, és ehettek, és jóllaktok. 16Vigyázzatok, hogy a szívetek el ne csábuljon, és el ne forduljatok, hogy más isteneket szolgáljatok, és leboruljatok előttük, 17mert különben Atyánk haragja fellángol ellenetek, bezárja az eget, és nem lesz eső, a föld nem hozza meg a termését, és hamarosan kipusztultok arról a jó földről, amelyet Atyánk ad nektek.
18Véssétek azért ezeket az én szavaimat a szívetekbe és a lelketekbe, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek emlékeztetőül a homlokotokon. c c v18 A „homlokdíszek” kis tokok voltak, amelyek a Szentírás leírt részeit tartalmazták, és a homlokra kötötték őket – ezt a szokást később tefillin (imaszíj) viselésének nevezték. A parancs azt a képet rajzolja elénk, hogy Atyánk szavait szüntelenül a szemünk előtt tartsuk. 19Tanítsátok meg ezekre a gyermekeiteket, beszéljetek róluk, amikor otthon ültök és amikor úton jártok, amikor lefeküsztök és amikor felkeltek. 20Írjátok fel őket a házatok ajtófélfáira és a kapuitokra, 21hogy sokáig éljetek, ti és a gyermekeitek, azon a földön, amelyet Atyánk esküvel ígért atyáitoknak, ameddig csak az ég a föld fölött lesz. 22Mert ha gondosan megtartjátok mind ezt a parancsot, amelyet adok nektek, hogy szeressétek Atyátokat, és az ő útjain járjatok, és ragaszkodjatok hozzá, 23akkor Atyánk kiűzi előletek mindezeket a népeket, és nálatok nagyobb és erősebb népeket fosztotok meg a birtokuktól. 24Minden hely, amelyre a lábatok lép, a tiétek lesz: a határotok a pusztától és a Libánontól, a folyamtól, az Eufrátesztől a nyugati tengerig terjed. d d v24 A „nyugati tenger” a Földközi-tenger, amely Izráel nyugati szélén terült el. 25Senki sem állhat meg veletek szemben; Atyátok rettegést és félelmet támaszt tőletek minden földön, amelyre léptek, ahogyan megígérte nektek.
26Nézzétek, én ma áldást és átkot adok elétek: 27áldást, ha engedelmeskedtek Atyátok parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek; 28átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek Atyátok parancsainak, hanem letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más istenek után mentek, akiket nem ismertetek. 29Amikor Atyátok bevisz titeket arra a földre, amelyre bevonultok, hogy birtokba vegyétek, hirdessétek az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén. 30Nem a Jordánon túl vannak-e, napnyugat felé, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak, Gilgállal szemben, Móré tölgyei mellett? 31Mert átkeltek a Jordánon, hogy bevonuljatok, és birtokba vegyétek a földet, amelyet Atyátok ad nektek; birtokba is veszitek, és laktok rajta. 32Gondosan tartsátok meg mind a rendelkezéseket és a döntéseket, amelyeket ma adok elétek.