Letartóztatják őket a feltámadás hirdetéséért

Péter és János egy éjszakát őrizetben tölt, mert azt mondták, Atyánk feltámasztott egy halottat. A főpapi tanács kihallgatásán a meggyógyult emberre mutatnak, aki ott áll előttük. Megtiltják nekik, hogy tovább beszéljenek, de ők nem engednek, hazamennek, imádkoznak, és megrendül a hely.

4. fejezet.

Miközben Péter és János a néphez beszélt, odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok, és nagyon bosszankodtak, mert tanították a népet, és Jézusban hirdették a halottak közül való feltámadást. Elfogták őket, és másnapig őrizetbe vették, mert már este volt. De sokan hittek azok közül, akik hallották az igét, és a férfiak száma mintegy ötezerre nőtt.

Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetőik, a vének és az írástudók, Annás, a főpap, Kajafás, János, Alexander és mindazok, akik a főpapi családból valók voltak. ^a Középre állították őket, és megkérdezték: „Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?”

Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: „A nép vezetői és vének! Ha minket ma egy beteg emberrel tett jótett miatt hallgatnak ki, hogy ő mitől gyógyult meg, vegyétek tudomásul mindnyájan, és tudja meg Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Atyánk feltámasztott a halálból — őáltala áll ez az ember egészségesen előttetek. Ez a Jézus »az a kő, amelyet ti, az építők megvetettetek, és amely sarokkővé lett«. ^b Nincs üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülnünk kell.”

Amikor látták Péter és János bátorságát, és rájöttek, hogy iskolázatlan, egyszerű emberek, elcsodálkoztak, és felismerték, hogy Jézussal voltak. Mivel pedig látták, hogy a meggyógyított ember ott áll velük, nem volt mit ellene mondaniuk. Ezért megparancsolták nekik, hogy menjenek ki a nagytanácsból, majd egymás közt tanácskoztak, és ezt mondták: „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert nyilvánvaló jel történt általuk, amit Jeruzsálem minden lakója lát, és nem tagadhatjuk. De hogy ne terjedjen tovább a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkihez se szóljanak ebben a névben.” Ezután behívták őket, és megparancsolták, hogy egyáltalán ne szóljanak, és ne tanítsanak Jézus nevében. Péter és János így felelt nekik: „Ítéljétek meg magatok, igazságos dolog-e Atyánk előtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint rá. Mert mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.”

Azok pedig, miután még jobban megfenyegették őket, elbocsátották őket, mert a nép miatt nem találtak módot a megbüntetésükre, hiszen mindenki Atyánkat dicsőítette a történtekért. Mert több mint negyvenéves volt az az ember, akin a gyógyulásnak ez a jele történt.

A család együtt imádkozik

Amikor elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a vének mondtak nekik. Amikor ezt hallották, egy szívvel Atyánkhoz emelték a hangjukat, és ezt mondták: „Mindenható Atyánk, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. aki a Szentlélek által, atyánk, Dávid, a te szolgád szája által ezt mondtad: »Miért zúdultak fel a népek, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot? Felsorakoztak a föld királyai, és a fejedelmek együtt összegyűltek Atyánk ellen és az ő Felkentje ellen.«

Mert valóban ebben a városban gyűlt össze Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népeivel szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél, hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és a te akaratod előre elhatározta, hogy meg kell történnie. Most pedig, Atyánk, tekints fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet, te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek szent Szolgád, Jézus neve által.”

Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek, és mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és bátran hirdették Atyánk igéjét.

Egy szív, egy család

A hívők egész sokasága pedig egy szív és egy lélek volt. Senki sem mondta vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, és az eladott javak árát elhozták, letették az apostolok lába elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá.

József például, egy ciprusi származású lévita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el (ami azt jelenti: a Vigasztalás fia), eladta a szántóföldjét, amely az övé volt, elhozta a pénzt, és letette az apostolok lába elé.