2Krónikák 32 FHB Father's Heart Bible™

32 ¹Mindezek után, e hűséges tettek után Szanhérib, Asszíria királya betört Júdába, ostrom alá vette megerősített városait, és be akart törni azokba a maga számára. ²Amikor Ezékiás látta, hogy Szanhérib eljött, és háborút akar indítani Jeruzsálem ellen, ³tanácskozott vezéreivel és vitézeivel arról, hogy betömik a városon kívüli forrásokat, azok pedig segítettek neki. ⁴Sok ember összegyűlt, és betömték az összes forrást és a földön átfolyó patakot, mert ezt kérdezték: „Miért találjanak bőséges vizet Asszíria királyai, ha idejönnek?”

⁵Keményen dolgozott, hogy újjáépítse a fal összes leomlott szakaszát, tornyokat emelt rá, kívül másik falat épített, megerősítette Dávid városának Millóját, és bőségesen készített fegyvereket és pajzsokat. ^a a v5 A Milló teraszos feltöltések és támfalak rendszere volt, amelyet Dávid városának domboldalába építettek. ⁶Hadvezéreket állított a nép fölé, összegyűjtötte őket a város kapujának terén, és így bátorította őket: ⁷„Legyetek erősek és bátrak! Ne féljetek, és ne rettegjetek Asszíria királyától és egész seregétől, mert többen vannak velünk, mint vele! ⁸Vele csak testi erő van, velünk pedig Atyánk, hogy megsegítsen minket, és megvívja harcainkat.” A nép pedig Ezékiásnak, Júda királyának szavaira támaszkodott.

Szanhérib gúnyolja Atyánkat

⁹Ezután Szanhérib, Asszíria királya, miközben egész haderejével Lákist ostromolta, elküldte szolgáit Jeruzsálembe, Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához, akik ott voltak, ezt üzenve: ¹⁰„Ezt mondja Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy ostrom alatt maradtok Jeruzsálemben? ¹¹Nem Ezékiás szed-e rá titeket, hogy éhen és szomjan halva pusztuljatok, amikor ezt mondja: »Az Úr, a mi Istenünk megment minket Asszíria királyának kezéből«? ¹²Nem Ezékiás volt-e az, aki eltávolította az ő áldozóhalmait és oltárait, és megparancsolta Júdának és Jeruzsálemnek, hogy egyetlen oltár előtt boruljanak le, és azon mutassanak be áldozatot? ¹³Nem tudjátok-e, mit tettem én és atyáim a más országok minden népével? Vajon meg tudták-e menteni azoknak a népeknek az istenei az országukat a kezemből? ¹⁴Melyik istene azoknak a népeknek, amelyeket atyáim pusztulásra szántak, tudta megmenteni népét a kezemből? Hogyan menthetne meg akkor titeket a ti Istenetek a kezemből? ¹⁵Ne engedjétek, hogy Ezékiás így rászedjen vagy félrevezessen titeket, és ne higgyetek neki, mert egyetlen nép vagy ország istene sem tudta megmenteni népét az én kezemből vagy atyáim kezéből – annál kevésbé ment meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!”

¹⁶Szolgái pedig még többet szóltak Atyánk ellen és szolgája, Ezékiás ellen. ¹⁷Szanhérib leveleket is írt, amelyekben gyalázta Atyánkat, Izráel Istenét, és ellene szólt: „Ahogyan a népek istenei nem mentették meg népüket a kezemből, úgy Ezékiás Istene sem menti meg népét a kezemből.” ¹⁸Hangosan kiáltoztak Júda nyelvén Jeruzsálem népéhez, amely a falon volt, hogy megfélemlítsék és megrémítsék őket, és elfoglalják a várost. ¹⁹Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, amelyek emberi kéz alkotásai.

²⁰Akkor Ezékiás király és Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott emiatt, és az éghez kiáltott. ²¹Atyánk pedig angyalt küldött, aki megölt minden vitéz harcost, vezért és parancsnokot az asszír király táborában. Szanhérib szégyenszemre hazatért, és amikor bement istenének templomába, saját fiai közül néhányan ott karddal megölték. ²²Így mentette meg Atyánk Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhéribnak, Asszíria királyának kezéből és mindenki máséból, és minden oldalról gondjukat viselte. ²³Sokan hoztak ajándékokat Atyánknak Jeruzsálembe, és kincseket Ezékiásnak, Júda királyának; ezután minden nép nagyra becsülte Ezékiást.

Ezékiás betegsége, gőgje és jóléte

²⁴Azokban a napokban Ezékiás halálosan megbetegedett. Imádkozott Atyánkhoz, aki meghallgatta, és jelt adott neki. ²⁵Ezékiás azonban nem viszonozta a vele tett jót, mert gőgös lett a szíve. Ezért harag szállt rá, Júdára és Jeruzsálemre. ²⁶De Ezékiás megalázta magát szívének gőgje miatt, ő és Jeruzsálem népe, ezért Atyánk haragja nem érte el őket Ezékiás napjaiban.

²⁷Ezékiásnak igen nagy gazdagsága és dicsősége volt. Raktárakat épített az ezüstnek, aranynak, drágaköveknek, fűszereknek, pajzsoknak és más értékes holmiknak, ²⁸raktárakat a gabona, a must és az olaj terméséhez, istállókat mindenféle jószágnak és aklokat a nyájaknak. ²⁹Városokat épített magának, és nagy juh- és marhanyájakat szerzett, mert Atyánk igen nagy gazdagságot adott neki. ³⁰Ezékiás betömte a Gíhón felső forrását, és a vizet lefelé, Dávid városának nyugati oldalára vezette. Minden tettében sikeres volt. ³¹Amikor Babilon vezetői követeket küldtek hozzá, hogy megkérdezzék az országban történt jelről, Atyánk magára hagyta őt, hogy próbára tegye, és megtudja mindazt, ami a szívében van.

³²Ezékiás egyéb dolgai és hűséges tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában, Júda és Izráel királyainak könyvében. ³³Ezékiás pihenni tért atyáihoz, és Dávid fiainak felső sírjába temették. Egész Júda és Jeruzsálem lakói tisztességet adtak neki halálakor. Fia, Manassé lett a király utána.