1Sámuel 30 FHB Father's Heart Bible™

30 ¹Dávid és emberei harmadnapra elérték Ciklágot. Az amálékiak közben megtámadták a Negebet és Ciklágot, lerohanták a várost, és felégették, ²az asszonyokat pedig mind fogságba vitték, apraját-nagyját, aki csak ott volt. Senkit sem öltek meg, csak elhajtották őket, és útnak indultak. ³Amikor Dávid és emberei a városhoz értek, az már porig égett, feleségeiket, fiaikat és lányaikat pedig fogságba hurcolták. ⁴Dávid és a vele levő nép hangos sírásra fakadt, míg végül sírni sem volt már erejük. ⁵Dávid két feleségét is fogságba vitték, a jezréeli Ahinóamot és Abigailt, a karmeli Nábál özvegyét. ⁶Dávid igen nagy szorultságba került, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi. Mindannyian megkeseredtek a fiaik és a lányaik miatt. Dávid azonban megerősítette magát Atyánkban.

⁷Dávid ezt mondta Ebjátár papnak, Ahimelek fiának: „Hozd ide az éfódot!” Ebjátár oda is vitte Dávidnak az éfódot.

⁸Dávid pedig megkérdezte Atyánkat: „Üldözzem ezt a rablócsapatot? Utolérem őket?” Atyánk ezt felelte: „Üldözd! Biztosan utoléred őket, és mindenkit kiszabadítasz.”

⁹Dávid tehát elindult hatszáz emberével, és eljutottak a Beszór-patakhoz, ahol néhányan hátramaradtak. ¹⁰Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan pedig ott maradtak, mert annyira kimerültek, hogy nem tudtak átkelni a Beszór-patakon. ¹¹A mezőn találtak egy egyiptomit, elvitték Dávidhoz, és adtak neki kenyeret meg vizet. ¹²Adtak neki egy darab fügelepényt és két fürt mazsolát is. Miután evett, visszatért belé az erő, mert három nap és három éjjel nem evett kenyeret, és nem ivott vizet. ¹³Dávid megkérdezte tőle: „Kié vagy? Honnan jössz?” Ő így felelt: „Egyiptomi fiatal vagyok, egy amáléki rabszolgája. A gazdám elhagyott három napja, mert megbetegedtem.

¹⁴Megtámadtuk a kerétiek Negebjét, Júda területét és Káléb Negebjét, Ciklágot pedig felégettük.”

¹⁵Dávid ezt kérdezte: „Elvezetsz engem ehhez a rablócsapathoz?” Ő így felelt: „Esküdj meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz a gazdám kezébe, akkor elvezetlek hozzájuk.”

¹⁶Az egyiptomi levezette Dávidot, és ott voltak, szétszóródva az egész vidéken, ettek, ittak és ünnepeltek a sok zsákmány fölött, amelyet a filiszteusok és Júda földjéről raboltak. ¹⁷Dávid vágta őket alkonyattól másnap estig, és senki sem menekült meg közülük, csak négyszáz fiatal férfi, akik tevékre ültek, és elvágtattak. ¹⁸Dávid mindent visszaszerzett, amit az amálékiak elvittek, és két feleségét is kiszabadította. ¹⁹Semmijük sem hiányzott, sem kicsi, sem nagy, sem a fiaik, sem a lányaik, sem a zsákmány, sem semmi más, amit elvittek. Dávid mindent visszahozott. ²⁰Dávid elvette az összes juhot és marhát is. Emberei a többi jószág előtt terelték, és ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”

²¹Amikor Dávid ahhoz a kétszáz emberhez ért, akik annyira kimerültek, hogy nem tudták őt követni, és akiket a Beszór-pataknál hagytak hátra, azok kijöttek Dávid és a vele levő nép elé. Dávid pedig odalépett hozzájuk, és köszöntötte őket. ²²De Dávid követői közül a gonoszok és hitványak mind ezt mondták: „Mivel nem jöttek velünk, a visszaszerzett zsákmányból nem adunk nekik semmit, csak a feleségét és a gyermekeit vigye el mindegyik, azzal menjenek.”

²³Dávid azonban ezt mondta: „Ne tegyétek ezt, testvéreim, azzal, amit Atyánk adott nekünk! Megőrzött minket, és kezünkbe adta a rablócsapatot, amely ellenünk támadt. ²⁴Ki hallgatna rátok ebben? Aki a harcba megy, és aki a holminál marad, egyformán részesül.” ²⁵Attól a naptól fogva törvénnyé és rendelkezéssé tette ezt Dávid Izráelben, és így van ez mind a mai napig.

²⁶Amikor Dávid megérkezett Ciklágba, a zsákmányból küldött Júda véneinek, a barátainak, ezzel az üzenettel: „Ajándék ez nektek Atyánk ellenségeinek zsákmányából.” ²⁷Küldött a bételieknek, a Negeb-beli rámótiaknak és a jattíriaknak, ²⁸az aróériaknak, a szifmótiaknak és az estemóaiaknak, ²⁹a rákáliaknak, a jerahmeéliek városaiban lakóknak és a kéniek városaiban lakóknak, ³⁰a hormaiaknak, a bór-ásániaknak és az atákiaknak, ³¹a hebróniaknak és mindazoknak a helyeknek a lakóinak, ahol Dávid és emberei megfordultak.