Zsoltárok 35 FHB Father's Heart Bible™

35 ¹Szállj perbe, Atyám, azokkal, akik perbe szállnak velem; harcolj azok ellen, akik ellenem harcolnak.

²Ragadj pajzsot és vértet, és kelj fel segítségemre. ³Ragadj lándzsát és dárdát üldözőim ellen; mondd ezt lelkemnek: „Én vagyok a szabadításod.”

⁴Szégyenüljenek meg és valljanak kudarcot, akik életemre törnek; hátráljanak meg és piruljanak, akik vesztemet tervezik. ⁵Legyenek olyanok, mint a polyva a szélben, amikor Atyánk angyala hajtja őket. ⁶Legyen útjuk sötét és síkos, amikor Atyánk angyala üldözi őket.

⁷Mert ok nélkül rejtették el hálójukat elém; ok nélkül ástak vermet életemnek. ⁸Érje utol a pusztulás váratlanul; fogja meg a háló, amelyet elrejtett; essen bele ugyanabba a pusztulásba.

⁹Akkor ujjong lelkem Atyámban; örvendezik szabadításában. ¹⁰Minden csontom ezt mondja: „Atyám, ki hasonló hozzád, aki megmented a nyomorultat a nála erősebbtől, a nyomorultat és a szegényt attól, aki kifosztja?”

¹¹Gonosz tanúk állnak elő; olyasmiről faggatnak, amit nem tudok. ¹²Rosszal fizetnek a jóért; lelkem elhagyatottan marad. ¹³Én pedig, amikor betegek voltak, gyászruhát öltöttem; böjtöléssel aláztam meg magam, és imádságom újra meg újra visszatért a szívembe. ^a a v13 Az „imádságom újra meg újra visszatért a szívembe” jelentése bizonytalan; talán azt jelenti, hogy Dávid imái őszinték voltak, de nem kaptak választ. ¹⁴Úgy jártam-keltem, mintha barátomat vagy testvéremet gyászolnám; gyászba görnyedtem, mint aki az anyját siratja. ¹⁵De amikor elbotlottam, örültek és összegyűltek; támadók gyűltek ellenem, akiket nem is ismertem, és szüntelenül szaggattak. ¹⁶Mint az istentelen csúfolódók egy lakomán, fogukat csikorgatták rám.

¹⁷Felséges Atyám, meddig nézed még tétlenül? Mentsd meg lelkemet pusztításuktól, egyetlen életemet az oroszlánoktól. ¹⁸Hálát adok neked a nagy gyülekezetben; hatalmas sokaság között dicsérlek. ¹⁹Ne örüljenek rajtam álnok ellenségeim, és akik ok nélkül gyűlölnek, ne hunyorítsanak szemükkel. ^b b v19 Jézus magára vonatkoztatta ezt a sort – azokra, akik „ok nélkül” gyűlölték –, a világ gyűlöleteként, amelyet a kereszt felé vezető úton mutatott iránta (János 15:25). ²⁰Mert nem békességről szólnak, hanem álnok terveket szőnek az ország csendes emberei ellen. ²¹Szájukat szélesre tátják ellenem; ezt mondják: „Hahó! Hahó! Saját szemünkkel láttuk!”

²²Te láttad ezt, Atyám; ne hallgass! Felséges Atyám, ne légy távol tőlem! ²³Serkenj fel, és ébredj igazam védelmére, ügyemért, Felséges Atyám! ²⁴Szolgáltass nekem igazságot, Atyám, a te igazságod szerint, és ne hagyd, hogy örüljenek rajtam. ²⁵Ne mondják szívükben: „Hahó, ezt akartuk!” Ne mondják: „Elnyeltük őt!”

²⁶Szégyenüljenek meg és piruljanak mindannyian, akik bajomnak örülnek; öltözzenek szégyenbe és gyalázatba, akik felfuvalkodnak ellenem. ²⁷Akik igazam diadalának örülnek, ujjongjanak és örvendezzenek; mondják mindig: „Nagy a mi Atyánk, akinek öröme telik szolgája jólétében!”

²⁸Akkor nyelvem a te igazságodról szól, dicséretedről egész nap.