Milyen sokak a te alkotásaid

Körút a dolgos világban: források a völgyekben, ágakon fészkelő madarak, éjjel vadászó oroszlánok, hajnalban munkába induló emberek, hajók a tengeren, és a Leviátán, akit arra alkotott, hogy ott játsszon. Mindez tátott szájjal várja, hogy Atyánk betöltse.

104. fejezet.

Áldjad, lelkem, Atyánkat! Atyám, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél.

Világosságba burkolózik, mint egy köpenybe; az eget kifeszíti, mint egy sátrat. Felső szobáinak gerendáit a vizekre helyezi; a felhőket teszi kocsijává; a szél szárnyain jár. A szeleket teszi követeivé, a tűz lángjait szolgáivá. ^a

A földet szilárd alapjaira helyezte, hogy soha meg ne inogjon. A mélységgel borítottad be, mint egy ruhával; a vizek a hegyek fölött álltak. Dorgálásodra elmenekültek; mennydörgésed hangjától elrohantak. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahová rendelted őket. Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át, hogy soha többé el ne borítsák a földet.

Forrásokat fakasztasz a völgyekben; a hegyek között folydogálnak. Megitatják a mező minden vadját; a vadszamarak csillapítják szomjukat. Mellettük laknak az égi madarak; az ágak között énekelnek. Felső szobáiból megöntözi a hegyeket; a föld jóllakik munkád gyümölcsével. Füvet sarjaszt az állatoknak, és növényeket, hogy az ember megművelje, eledelt hozva elő a földből, és bort, amely felvidítja az ember szívét, olajat, amely ragyogóvá teszi arcát, és kenyeret, amely erősíti az ember szívét. Atyánk fái bőségesen kapnak vizet, a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett. Rajtuk fészket raknak a madarak; a gólya háza a fenyőfákon van. A magas hegyek a kőszáli kecskéké; a sziklák a borzok menedéke.

Megalkotta a holdat, hogy jelölje az időket; a nap tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget támasztasz, és éjszaka lesz, amikor előjön az erdő minden vadja. A fiatal oroszlánok zsákmányért ordítanak, eledelüket Atyánktól keresve. Amikor felkel a nap, visszahúzódnak, és tanyájukon heverednek le. Az ember kimegy a munkájába, és dolgozik egészen estig.

Milyen sokak a te alkotásaid, Atyánk! Mindet bölcsességgel alkottad; tele van a föld teremtményeiddel. Itt van a tenger, nagy és széles, nyüzsög benne számtalan élőlény, kicsik és nagyok egyaránt. Ott járnak ide-oda a hajók, és a Leviatán, amelyet arra formáltál, hogy játszadozzék benne. ^b

Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Amikor adsz nekik, ők összegyűjtik; amikor megnyitod kezedet, jóllaknak javakkal. Amikor elrejted arcodat, megrémülnek; amikor elveszed leheletüket, kimúlnak, és visszatérnek a porba. Amikor kiárasztod Lelkedet, megteremtődnek, és megújítod a föld színét.

Atyánk dicsősége maradjon meg örökké; örvendjen Atyánk az ő alkotásainak! Rátekint a földre, és az megremeg; megérinti a hegyeket, és füstölögnek.

Énekelek Atyánknak, amíg élek; zsoltárt zengek Atyánknak, amíg lélegzem. Legyen kedves előtte elmélkedésem, mert én Atyánkban örvendezem. Vesszenek el a vétkesek a földről, és ne legyenek többé a bűnösök! Áldjad, lelkem, Atyánkat! Halleluja!