A győzelem Atyánké

Igazságosság és sóvárgás. Atyánknak a helyes cselekvés kedvesebb az áldozatnál, és aki befogja a fülét a szegény elől, annak a saját kiáltására sem felelnek. A lustát egyenesen megöli a sóvárgása. Kétszer is elhangzik, hogy jobb a háztető egy zugában lakni, mint közös házban egy veszekedő asszonnyal.

21. fejezet.

A király szíve vízfolyás Atyánk kezében, oda hajlítja, ahová akarja. Az ember minden útja helyesnek tűnik a maga szemében, Atyánk azonban a szívet vizsgálja. Igazságot és jogot cselekedni kedvesebb Atyánknak, mint az áldozat. A gőgös szem és a kevély szív – a gonoszok lámpása – vétek. A szorgalmas tervei biztosan bőséghez vezetnek, de aki elhamarkodott, az mind szegénységre jut. Hazug nyelvvel vagyont szerezni tovaszálló pára, halálos csapda. A gonoszok erőszaka elsodorja őket, mert nem akarnak igazságosan cselekedni. A bűnös útja görbe, a tiszta ember tette azonban egyenes. Jobb a háztető sarkán lakni, mint közös házban egy civakodó asszonnyal. A gonosz lelke a rosszra vágyik, felebarátja iránt nincs könyörület a szemében. Amikor a csúfolódót megbüntetik, az együgyű bölcsebb lesz, amikor a bölcset oktatják, ismeretre tesz szert. Atyánk, az Igaz, figyeli a gonoszok házát, és romlásba dönti a gonoszokat. Aki bedugja a fülét a szegény kiáltása előtt, az is kiált majd, de nem kap választ. A titokban adott ajándék lecsillapítja a haragot, és a vesztegetés, amelyet a palástba csúsztatnak, lecsendesíti a heves haragot. Ha igazság történik, az öröm az igaznak, de rettegés a gonosztevőknek. Az az ember, aki letér az értelem útjáról, a holtak gyülekezetében fog megpihenni. Aki szereti az élvezetet, szegénnyé lesz, aki szereti a bort és az olajat, nem gazdagszik meg soha. A gonosz váltságdíj lesz az igazért, és a hitszegő a becsületesért. Jobb a sivatagban lakni, mint civakodó és zsémbes asszonnyal. Drága kincs és olaj van a bölcs otthonában, az ostoba viszont eltékozolja mindenét. Aki igazságra és hűséges szeretetre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál. A bölcs beveszi a hatalmasok városát, és ledönti az erődöt, amelyben bíznak. Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, megóvja magát a bajtól. „Csúfolódó” – ez a neve a gőgös és fennhéjázó embernek, aki féktelen gőggel cselekszik. A lusta ember vágya megöli őt, mert a keze nem akar dolgozni. Egész nap csak kívánkozik, az igaz viszont ad, és nem tartja vissza. A gonoszok áldozata utálatos – mennyivel inkább, ha gonosz szándékkal hozzák. A hamis tanú elvész, aki viszont odafigyel, annak tartós lesz a tanúságtétele. A gonosz arcátlan arcot ölt, a becsületes viszont meggondolja az útjait. Nincs olyan bölcsesség, értelem vagy tanács, amely megállhatna Atyánkkal szemben. A lovat felkészítik a csata napjára, a győzelem azonban Atyánké.