Atyánk szeretete Izráel iránt
Az Ószövetség utolsó hangja szembeszáll a cinikussá és hideggé vált néppel, és egy eljövendő, gyógyulást hozó hajnal felé tekintve zárja le a korszakot. Az Atya makacs szeretetvallomásával kezdődik.
1 1Ez Atyánk igéje Izráelhez, amelyet Malakiás által mondott el. a a v1 A Malakiás név jelentése „követem” – illik ahhoz a könyvhöz, amely úgy zárja le az Ószövetséget, hogy meghirdeti az utat előkészítő követet.
2„Szeretlek benneteket” – mondja Atyánk. „Ti mégis ezt kérdezitek: »Miben szeretsz minket?« Nem volt-e Ézsau Jákób testvére? – így szól Atyánk. – Jákóbot mégis szerettem, 3Ézsaut pedig gyűlöltem. Hegyvidékét pusztává tettem, örökségét a pusztai sakáloknak hagytam.” 4Edóm ezt mondhatja: „Összetörtünk, de felépítjük a romokat.” A mennyei seregek Atyja azonban ezt mondja: „Ők építhetnek, de én lerombolom. A gonoszság földjének nevezik majd őket, népnek, amelyre Atyánk örökké haragszik.” 5Saját szemetekkel látjátok majd, és ezt mondjátok: „Nagy a mi Atyánk Izráel határain túl is!”
A papok, akik megvetik az Atya nevét
6„A fiú tiszteli apját, a szolga az urát. Ha apa vagyok, hol a tiszteletem? Ha úr vagyok, hol a tőlem való félelem? – mondja a mennyei seregek Atyja nektek, papoknak, akik megvetitek a nevemet. Ti mégis ezt kérdezitek: »Mivel vetettük meg a nevedet?«” b b v6 Itt Atyánk nyíltan Atyának nevezi magát, és azt a tiszteletet kéri gyermekeitől, amelyet a fiú természetes módon megad – ez a szívbéli kiáltás húzódik végig az egész könyvön.
7„Tisztátalan ételt tesztek az oltáromra, aztán ezt kérdezitek: »Mivel szennyeztünk be téged?« Azzal, hogy Atyánk asztalát megvetettnek mondjátok. 8Amikor vak állatot áldoztok, nem rossz-e az? Amikor sántát és beteget áldoztok, nem rossz-e az? Vidd csak a helytartódnak – vajon kedvét leli-e benned? Vajon elfogad-e téged?” – mondja a mennyei seregek Atyja.
9„Most pedig kérleljétek Atyánkat, hogy legyen kegyelmes hozzánk! Ha ilyen áldozat van a kezetekben, vajon elfogad-e bárkit is közületek?” – mondja a mennyei seregek Atyja.
10„Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtsatok fölöslegesen tüzet az oltáromon! Nem telik bennetek örömöm – mondja a mennyei seregek Atyja –, és nem fogadok el semmilyen áldozatot a kezetekből. 11Napkelettől napnyugtáig nagy lesz a nevem a népek között. Mindenütt füstölőáldozatot és tiszta áldozatot mutatnak be a nevemnek, mert nagy lesz a nevem a népek között” – mondja a mennyei seregek Atyja. 12„Ti azonban megszentségtelenítitek, amikor azt mondjátok, hogy az Úr Atya asztala tisztátalan, és az étele megvethető.”
13„Azt mondjátok: »Micsoda teher!«, és megvetően fújtok rá” – mondja a mennyei seregek Atyja. „Lopott, sánta és beteg állatokat hoztok áldozatul – elfogadjam-e ezeket a kezetekből?” – mondja Atyánk.
14„Átkozott a csaló, akinek van ép hím állat a nyájában, és azt fogadja meg, mégis hibás állatot áldoz az Úr Atyának! Mert nagy Király vagyok – mondja a mennyei seregek Atyja –, és félelmetes a nevem a népek között.”
