Efraim bukása dicsőségéből
Efraimtól egykor féltek, most haldoklik, mesteremberek készítette bálványokkal és jóléttel, amely feledést szült. Atyánk azt mondja, úgy támad rájuk, mint kölykeitől megfosztott medve. Felvillan egy sor a sírból való kiváltásról, aztán borzalmas erőszakkal zárul.
13 1Amikor Efraim szólt, rettegés támadt; felmagasztalták Izráelben. De vétkessé vált a Baal miatt, és meghalt.
2Most pedig egyre többet és többet vétkeznek, öntött bálványokat készítenek maguknak — ezüstszobrokat, amelyeket a maguk ügyességével formáltak, mindegyik mesteremberek munkája. Ezekről ezt mondják: „Akik áldoznak, csókolják meg a borjúkat!” 3Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli köd, mint a harmat, amely korán elenyészik, mint a szérűről elkavargó polyva, és mint az ablakból szálló füst.
4De én vagyok a te Atyád, aki kihoztalak Egyiptom földjéről; nem ismersz el más Atyát, csak engem, és rajtam kívül nincs más szabadító. 5Én voltam az, aki ismertelek a pusztában, a perzselő szárazság földjén. 6Amikor tápláltam őket, jóllaktak; jóllaktak, és szívük felfuvalkodott; ezért elfeledtek engem. 7Ezért olyanná lettem hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedem az út mellett. 8Rájuk rontok, mint a kölykeitől megfosztott medve; feltépem szívük burkát. Ott felfalom őket, mint az oroszlán, ahogy a vadállat szaggatná szét őket.
9Izráel, te magadra hozod a pusztulást azzal, hogy ellenem fordulsz — segítőd ellen. 10Hol van most a királyod, hogy megszabadítson minden városodban? Hol vannak vezéreid, akikről ezt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!”? 11Adtam neked királyt haragomban, és felindulásomban el is vettem.
12Efraim vétke be van pecsételve; bűne fel van halmozva. 13Rájönnek a szülés fájdalmai, de ő esztelen fiú; mert amikor eljön az ideje, nem jön ki a méh nyílásán. a a v13 A kép egy csecsemőről szól, aki nem akar megszületni — Efraim túl ostoba ahhoz, hogy válaszoljon a megtérésre szólító válságra.
14A sír hatalmából kiváltom őket; a haláltól megváltom őket. Hol vannak, ó, Halál, a csapásaid? Hol van, ó, sír, a pusztításod? A szánalom el van rejtve szemem elől. b b v14 Amikor Jézus feltámadt a sírból, Atyánk éppen ezeket a szavakat változtatta győzelmi kiáltássá — Pál visszhangozza őket: „Halál, hol a te fullánkod?” A sír nem tarthatta fogva a gyermekeket, akiket Atyánk azért jött, hogy kiváltson.
15Bár virágzik a nád között, keleti szél támad — Atyánk szele, amely a pusztából kel fel. Forrása kiapad, és kútfeje kiszárad; a keleti szél kirabolja kincstárát minden drágaságától. 16Samária viseli vétkének terhét, mert fellázadt Atyja ellen. Fegyver által hullanak el; kisdedeiket a földhöz csapják, és terhes asszonyaikat felhasítják.
