1Mózes 8 FHB Father's Heart Bible™

8 ¹Atyánk pedig megemlékezett Nóéról és minden élőlényről meg minden jószágról, amely vele volt a bárkában, és szelet bocsátott a földre, úgyhogy a víz apadni kezdett. ^a a v1 Amikor az Írás azt mondja, hogy Atyánk „megemlékezett”, az nem azt jelenti, hogy elfeledkezett volna, hanem azt, hogy a megszabott időben szövetségi szeretete szerint cselekedett. ²Bezárultak a mélység forrásai és az ég zsilipjei, és elállt az eső az égből. ³A víz egyre apadt a földön, és százötven nap elteltével leapadt. ⁴A hetedik hónap tizenhetedik napján megállapodott a bárka az Ararát hegyein. ^b b v4 Az Ararát egy hegyvidékre utal, nem feltétlenül egyetlen csúcsra. ⁵A víz egyre apadt a tizedik hónapig; annak első napján előtűntek a hegycsúcsok.

⁶Negyven nap múlva kinyitotta Nóé a bárka ablakát, amelyet készített, ⁷és kibocsátotta a hollót, amely ide-oda röpködött, amíg a víz fel nem száradt a földről. ⁸Azután kibocsátotta magától a galambot, hogy megnézze, apadt-e már a víz a föld színéről. ⁹De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, ezért visszatért hozzá a bárkába, mert víz borította még az egész föld színét. Akkor kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. ¹⁰Várt még további hét napig, majd ismét kibocsátotta a galambot a bárkából. ¹¹A galamb estére visszatért hozzá, és íme, egy frissen szakított olajfalevél volt a csőrében, így Nóé megtudta, hogy leapadt a víz a földről. ¹²Várt még további hét napig, majd ismét kibocsátotta a galambot, de az többé nem tért vissza hozzá.

¹³Nóé hatszázegyedik évében, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Nóé eltávolította a bárka fedelét, kitekintett, és látta, hogy száraz a föld színe. ¹⁴A második hónap huszonhetedik napjára teljesen megszáradt a föld.

¹⁵Akkor ezt mondta Atyánk Nóénak:

¹⁶„Menj ki a bárkából te, a feleséged, a fiaid és a fiaid feleségei veled együtt! ¹⁷Hozz ki magaddal minden élőlényt, minden testet: a madarakat, az állatokat és mindent, ami a földön csúszik-mászik, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön!”

¹⁸Kiment tehát Nóé a fiaival, a feleségével és a fiai feleségeivel együtt. ¹⁹Minden állat, minden csúszómászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, fajtája szerint kijött a bárkából.

²⁰Akkor oltárt épített Nóé Atyánknak, vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozatokat mutatott be rajta.

²¹Atyánk megérezte a kedves illatot, és ezt mondta szívében: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár az emberi szív hajlama gonosz ifjúságától fogva, és nem pusztítok el többé minden élőt, ahogyan tettem. ^c c v21 Atyánknak nem maga az illat tetszett, hanem a hűséges imádat és engedelmesség, amelyet az áldozat kifejezett. ²²Amíg a föld fennáll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”