Nóé bemegy a bárkába

A várakozás véget ér. Nóé családja és az állatok bemennek, Atyánk bezárja az ajtót, és negyven napon át alulról és felülről tör elő a víz. A fejezet nyíltan számba veszi a halottakat — mindent, ami a szárazföldön lélegzett —, és egyetlen hajót tart a víz színén.

7. fejezet.

Akkor Atyánk ezt mondta Nóénak: „Menj be a bárkába egész házad népével, mert igaznak láttalak téged színem előtt ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból végy magadnak hét párat, hímet és nőstényt, a tisztátalan állatokból pedig egy párt, hímet és nőstényt, az égi madarakból is hét párat, hímet és nőstényt, hogy életben maradjon utódjuk az egész földön. Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet alkottam.”

Nóé mindent úgy tett, ahogyan Atyánk megparancsolta neki.

Nóé hatszáz éves volt, amikor az özönvíz eljött a földre. Nóé a fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel együtt bement a bárkába az özönvíz elől. A tiszta állatokból és a tisztátalan állatokból, a madarakból és mindabból, ami csúszik-mászik a földön, kettesével, hím és nőstény, mentek be Nóéhoz a bárkába, ahogyan Atyánk megparancsolta Nóénak. A hét nap elteltével az özönvíz eljött a földre. Nóé életének hatszázadik évében, a második hónapban, a hónap tizenhetedik napján, azon a napon felfakadt a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel ömlött az eső a földre.

Azon a napon ment be Nóé a bárkába, és vele fiai: Sém, Hám és Jáfet, valamint felesége és fiainak három felesége. Ők, és velük minden vadállat a maga neme szerint, minden jószág a maga neme szerint, minden földi csúszómászó a maga neme szerint, minden madár a maga neme szerint, minden szárnyas. Bementek Nóéhoz a bárkába kettesével, minden testből, amelyben élet lehelete volt. Hím és nőstény ment be minden testből, ahogyan Atyánk megparancsolta neki. Majd Atyánk bezárta mögötte az ajtót. Negyven napig tartott az özönvíz a földön. A víz megáradt, felemelte a bárkát, és az a föld felett lebegett. A víz egyre nőtt, és nagyon megáradt a földön, a bárka pedig a víz színén úszott. A víz egyre jobban áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az egész ég alatt. Mintegy huszonkét lábnyira emelkedett a víz a hegyek fölé, és elborította őket. Elpusztult minden, ami a földön mozgott: a madarak, a jószág, a vadállatok, a földön nyüzsgő minden teremtmény és minden ember. Minden elpusztult a szárazföldön, amelynek orrában az élet lehelete volt. Atyánk eltörölt minden élőlényt a föld színéről: embert, állatot, csúszómászót és égi madarat egyaránt eltörölt a földről. Csak Nóé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz pedig százötven napig áradt a földön.