Az emberiség elszaporodik
Az emberi gonoszság teljessé vált, és Atyánk bánja, hogy egyáltalán megalkotta az embert. Távoli ítélet helyett egyetlen emberhez szól: pontos bárkaméretek, megígért szövetség, és minden élőlényből egy pár. Nóé mindent úgy tesz, ahogy parancsolták neki.
6 1Amikor az emberek szaporodni kezdtek a földön, és leányaik születtek, 2az isteni származású fiak látták, hogy az emberi származású leányok szépek, és feleségül vették közülük, akiket csak kiválasztottak. a a v2 Ez a vers kétféle lényt állít egymás mellé – az isteni származásúakat és az emberi származásúakat –, és megnevez egy határt, amelyet átlépnek közöttük. A keresztény olvasók az isteni származású lényeket vagy mennyei lényeknek, vagy Sét istenfélő leszármazottainak értették; mindkét értelmezés ugyanazon a ponton nyugszik, amelyet a vers a származásról mond.
3Akkor ezt mondta Atyánk: „Nem küzd a Lelkem örökké az emberrel, mert test; legyen napjaik száma százhúsz esztendő.”
4A nefilek a földön voltak azokban a napokban, és még azután is, amikor az isteni származású fiak bementek az emberi származású leányokhoz, akik gyermekeket szültek nekik. Ezek voltak a régi idők hősei, a hírneves férfiak. b b v4 A 2. vers párosítása folytatódik itt – isteni származású lények egyesültek emberi származású lényekkel –, és ebből az egyesülésből származtak a nefilek. A vers továbbra is arra a határra összpontosít, amely a két fajta lény között húzódik.
5Látta Atyánk, milyen nagy az emberek gonoszsága a földön, és hogy szívük minden gondolata és szándéka szüntelenül csak gonosz. 6Megbánta, hogy embert alkotott a földön, és fájdalom töltötte el a szívét. c c v6 Atyánk szíve megszakad, amikor gyermekei ellene fordulnak. Itt mutatja meg először az Írás, hogy Atyánk gyászol – nem távolságtartó ítélet ez, hanem egy Atya, akinek a szíve fáj elveszett gyermekeiért.
7Ezért ezt mondta Atyánk: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem – az embert, az állatokat, a csúszómászókat és az ég madarait –, mert megbántam, hogy megalkottam őket.”
8Noé azonban kegyelmet talált Atyánk szemében.
9Ez Noé története. Noé igaz ember volt, feddhetetlen a maga korában, és Noé hűségesen járt Atyánkkal.
Sém, Hám és Jáfet
10Noénak három fia volt: Sém, Hám és Jáfet. 11A föld pedig romlott volt Atyánk előtt, és megtelt erőszakkal. 12Látta Atyánk, hogy a föld romlott, mert minden test rossz útra tért a földön.
13Akkor ezt mondta Atyánk Noénak: „Minden test vége elérkezett előttem, mert megtelt a föld erőszakkal az emberek miatt. Íme, elpusztítom őket a földdel együtt. 14Készíts magadnak bárkát ciprusfából; csinálj benne kamrákat, és vond be kívül-belül szurokkal. d d v14 A szurok kátrányszerű anyag volt, amelyet a fára kentek, hogy szigeteljék a bárkát, és távol tartsák a vizet. 15Így készítsd el: a bárka hossza mintegy négyszázötven láb, szélessége hetvenöt láb, magassága negyvenöt láb. 16Készíts tetőt a bárkára, és felül tizennyolc hüvelyknyire fejezd be. Az oldalára tégy ajtót, és építsd alsó, középső és felső szintekkel. 17Íme, én magam hozok özönvizet a földre, hogy elpusztítsak minden testet, amelyben az ég alatt élet lehelete van; minden elpusztul, ami a földön él. 18De veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába – te, a fiaid, a feleséged és a fiaid feleségei veled együtt. 19Minden élőlényből vigyél be kettőt a bárkába, hogy életben maradjon veled – egy hímet és egy nőstényt. 20A madarakból fajtájuk szerint, az állatokból fajtájuk szerint, a föld minden csúszómászójából fajtája szerint kettő-kettő megy be hozzád, hogy életben maradjon. 21Te pedig gyűjts magadnak mindenféle ehető eledelből, és halmozd fel; legyen eledele neked és nekik is.”
22Noé pedig mindent úgy tett, ahogyan Atyánk megparancsolta neki.