Kenyeredet a vizekre

Bocsásd kenyeredet a víz színére, és oszd szét részedet bőkezűen, mert nem tudhatod, milyen csapás jön. Aki a szelet lesi, sosem vet. Vess reggel és este, örülj a világosságnak, gondolj az előtted álló sötét napokra, és tudd, hogy Isten ítéletre viszi az ifjúságot.

11. fejezet.

Vesd kenyeredet a vizekre, mert sok nap múlva megtalálod újra. Adj részt hétnek, sőt nyolcnak is, mert nem tudod, milyen veszedelem szakad a földre. Ha megtelnek a felhők, esőt öntenek a földre; és ha egy fa dél felé vagy észak felé dől, ahova a fa esik, ott marad. Aki a szelet figyeli, sohasem vet, és aki a felhőket nézi, sohasem arat.

Ahogyan nem ismered a szél útját, sem azt, hogyan formálódnak a csontok a várandós asszony méhében, úgy nem ismerheted Isten munkáját sem, aki mindent megalkot.

Reggel vesd el a magodat, és este se pihenjen a kezed, mert nem tudod, melyik sikerül jobban — ez vagy az —, vagy mindkettő egyaránt jól terem-e.

Édes a világosság

Édes a világosság, és jólesik a szemnek látni a napot.

Ezért ha valaki sok évet él, örüljön mindegyiknek; de emlékezzék a sötétség napjaira, mert azok sokan lesznek. Minden, ami jön, mulandó.

Örülj, ifjú, a fiatalságodnak, és vidítson fel a szíved ifjúságod napjaiban. Járj szíved útjain és szemed látása szerint; de tudd meg, hogy mindezekért Isten ítéletre von téged.

Űzd el hát a bosszúságot a szívedből, és távoztasd el a fájdalmat a testedtől, mert az ifjúság és az élet hajnala mulandó.