Ámósz 5 FHB Father's Heart Bible™

5 ¹Halljátok meg ezt az igét, amelyet siratóénekként mondok fölöttetek, Izráel háza: ²Elesett, és nem kel fel többé Izráel szűze; elhagyatva fekszik a saját földjén, nincs, aki fölemelje.

³Mert ezt mondja a mindenható Atya: Abból a városból, amely ezer harcost küld csatába, száz marad meg, és amely százat küld, tíz marad meg Izráel háza számára.

⁴Mert ezt mondja Atyánk Izráel házának: Engem keressetek, és éltek! ⁵De ne keressétek Bételt, ne menjetek Gilgálba, ne menjetek át Beérsebába; mert Gilgál fogságba megy, Bétel pedig semmivé lesz. ^a a v5 Gilgál neve szó szerint úgy hangzik, mint „fogságba gördülve” – a szentély, amelyben a nép bízott, a saját fogságuk szavává lesz.

⁶Keressétek Atyánkat, és éltek, különben tűzként söpör végig József házán; megemészti, és nem lesz, aki eloltsa Bétel számára. ⁷Ti, akik a jogot keserű méreggé változtatjátok, és az igazságot a földre tiporjátok. ⁸Aki a Fiastyúkot és a Kaszáscsillagot alkotta, aki reggellé változtatja a mély sötétséget, és a nappalt éjszakává sötétíti, aki előhívja a tenger vizét, és kiönti a föld színére – Atyánk az ő neve. ⁹Pusztulást villant az erősre, és rom szakad az erődítményre. ¹⁰Gyűlölik azt, aki a kapuban feddést mond, és megvetik azt, aki igazat szól. ^b b v10 A „kapu” a város bejárata volt, ahol a jogi ügyeket tárgyalták, és igazságot szolgáltattak – az akkori idők bírósága. ¹¹Ezért, mivel tiporjátok a szegényt, és gabonaadót hajtotok be tőle, faragott kőből építettetek házakat, de nem fogtok lakni bennük; gyönyörű szőlőket ültettetek, de nem isszátok a borukat. ¹²Mert tudom, milyen sok a vétketek, és milyen nagyok a bűneitek – ti, akik sanyargatjátok az igazat, megvesztegetést fogadtok el, és elutasítjátok a szűkölködőt a kapuban. ¹³Ezért hallgat az okos ember ebben az időben, mert gonosz idő ez. ¹⁴Keressétek a jót, és ne a rosszat, hogy éljetek; akkor veletek lesz a mennyei seregek Atyja, ahogyan állítottátok. ¹⁵Gyűlöljétek a rosszat, és szeressétek a jót, és állítsátok helyre a jogot a kapuban; talán megkegyelmez a mennyei seregek Atyja József maradékának.

¹⁶Ezért ezt mondja a mennyei seregek Atyja: Minden téren jajgatás, minden utcán ezt kiáltják: „Jaj! Jaj!” Gyászra hívják a földművest, és jajgatásra azokat, akik értenek a siratáshoz. ¹⁷Minden szőlőben jajgatás lesz, mert átvonulok közötted – ezt mondja Atyánk.

Atyánk napja sötétség

¹⁸Jaj nektek, akik Atyánk napját kívánjátok! Miért vágytok Atyánk napjára? Sötétség az, nem világosság. ¹⁹Olyan lesz, mint amikor valaki oroszlán elől menekül, de medvével találkozik, vagy bemegy a házába, kezét a falra teszi, és kígyó marja meg. ²⁰Nemde sötétség lesz Atyánk napja, nem világosság – koromsötét, amelyben nincs semmi fényesség?

²¹Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, nem gyönyörködöm ünnepi gyülekezéseitekben. ²²Még ha égőáldozatokat mutattok is be nekem, és ételáldozataitokat, nem fogadom el őket; és hizlalt állataitok békeáldozataira rájuk sem tekintek. ²³Távolítsd el tőlem énekeid zaját, hárfáid zenéjét nem akarom hallani. ²⁴Hanem áradjon a jog, mint a víz, és az igazság, mint a soha ki nem apadó patak. ²⁵Hoztatok-e nekem véresáldozatokat és ételáldozatokat abban a negyven évben a pusztában, Izráel háza? ²⁶Fölemeltétek királyotokat, Szikkútot, és csillagistenségeteket, Kijjúnt, a bálványképeket, amelyeket magatoknak készítettetek. ^c c v26 Szikkút és Kijjún asszír és babilóni csillagistenségek voltak; a nép titokban ezeket a bálványokat hordozta, miközben azt állította, hogy az igaz Istent imádja. ²⁷Ezért fogságba viszlek benneteket Damaszkuszon túlra – mondja Atyánk –, a mennyei seregek Atyja az ő neve.