Jaj a kényelmeseknek és az elbizakodottaknak
Jaj azoknak, akik elefántcsont ágyakon heverésznek, válogatott bárányokat esznek, dalokat költenek, és nem bántja őket József romlása. Kényelmük a vád. Atyánk önmagára esküdött: ők mennek elsőként fogságba a menet élén, és népet támaszt, amely elnyomja őket.
6 1Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és akik biztonságban érzik magukat Samária hegyén – a legfőbb nemzet előkelőinek, akikhez Izráel háza fordul! 2Menjetek át Kalnéba, és nézzétek meg; onnan menjetek tovább Hamátba, a nagy városba; majd menjetek le a filiszteusok Gátjába. Különbek vagytok-e ezeknél a királyságoknál? Vagy nagyobb-e az ő területük a tiéteknél? 3Ti távol tartjátok a veszedelem napját, mégis közelebb hozzátok az erőszak uralmát. 4Elefántcsont ágyakon heverésznek, és pamlagaikon nyújtózkodnak, bárányokat esznek a nyájból és borjúkat a hizlalóból. 5A hárfán pengetnek, és Dávidhoz hasonlóan hangszereket találnak ki maguknak. 6Serlegszám isszák a bort, és a legfinomabb olajokkal kenik meg magukat, de nem szomorkodnak József romlása miatt. 7Ezért most fogságba mennek a száműzöttek élén, és véget ér a henyélők tivornyázása.
8A felséges Atya önmagára esküdött – így szól a mennyei seregek Atyja: Megvetem Jákób gőgjét, és gyűlölöm erődítményeit, ezért kiszolgáltatom a várost és mindazt, ami benne van.
9És ha tíz ember marad is egy házban, meghalnak azok is.
10És amikor valakinek a rokona, aki elégeti a holttesteket, felemeli őt, hogy kivigye a csontokat a házból, és beszól annak, aki a ház legbelső zugában van: „Van még valaki veled?”, az pedig így felel: „Senki.”, akkor ezt mondja: „Csend! Nem szabad Atyánk nevét említenünk.”
11Mert íme, Atyánk parancsot ad, és a nagy ház romhalmazzá törik, a kis ház pedig darabokra. 12Vágtatnak-e a lovak a sziklán? Felszántja-e valaki a tengert ökrökkel? Ti mégis méreggé változtattátok az igazságosságot, és az igazság gyümölcsét keserű méreggé. 13Ti, akik Ló-Debár miatt örvendeztek, és ezt mondjátok: „Nem a magunk erejével vettük-e be Karnaimot magunknak?” a a v13 A két város, amelynek elfoglalásával Izráel kérkedik, gúnyos jelentést hordoz: Ló-Debár úgy hangzik, mint „a semmiség”, Karnaim pedig azt jelenti: „szarvak” – az erő jelképe. Büszke dicsekvésük így annyit tesz, mint a semmivel dicsekedni.
14De íme, népet támasztok ellenetek, Izráel háza, így szól a mennyei seregek Atyja, és szorongatni fognak titeket Lebó-Hamáttól egészen az Arábá-patakig.
